Alakul

mármint a terepasztal. Az utóbbi bejegyzés óta komoly fejlesztések történtek mind a terepet, mind magát az asztalt illetőleg.
Első körben leszedtem a felsővezetéket, hogy könnyebben tudjak dolgozni, majd befejeztem a tereprendezést, legalábbis a szóróanyagos részét. Miután teljesen kész lett a fű, a korábbi hibákat is befoltozgattam, valamint kisebb korrekciókat végeztem a töltésen, és környékén is. Eztán jött a neheze, ugyanis a szerkezetet eddig tartó két kiszuperált asztalt nyugdíjba küldtem, és beszereztem nyolc fém asztallábat, amiken ezek után biztosan (és vízszintesen) áll majd a terepasztal.
Eme lábaknak a beszerelése előtt szét kellett szednem két részre, az asztalt, ami az elektromos kötések bontását is jelentette. Szerencsére mivel nincs olyan sok átmenő kábel a két rész között, és mert csokikkal oldottam meg az összeköttetést, ez a rész gyorsan ment. Ezután a falhoz állítottam a két fél-asztalt, és felerősítettem az új lábakat, majd ismét összeállítottam a szerkezetet. Időközben végeztem némi tisztogatást az alagútba rejtett tárolóállomáson is (elég sok por össze tud ám gyűlni fél év alatt). Összeillesztés után szerencsére minden passzolt, az elektromos kábelek bekötése utáni teszten is jól vizsgázott a pálya, ami most körülbelül 10 centivel feljebb került, a hosszabb lábaknak köszönhetően (így egyébként sokkal jobban hozzáférhető lett).



Már egy ideje a fiókban hevert egy csomó VulcanModell kiegészítő, most éppen idejét láttam ezeknek a felszerelésére is. A padokat összeragasztottam, a virágosládákat megtöltöttem “virággal”, majd mentek a peronok mellé. Fontos a minőségi utastájékoztatás, ezért telepítettem a hangosbemondót is.




A korábban kapott gumikerekű járművekkel lassan megtelik a parkoló, eztán még a faluba kell majd néhány jármű, hogy teljes legyen az összkép.

Gyakorlatilag elmondhatom, hogy jelen állapotában 80%-os a készültségi fok, ami egész jó eredménynek mondható, ahhoz képest, hogy alig egy éve fogtam bele az építésbe.

Vége

Ennyi volt. Legalábbis az extra.hu-s weboldalamnak. A szolgáltató fizetőssé tette a szolgáltatást, és amíg nem sikerül másik tárhelyet találni, szünetel az stmodell weblapja, úgyhogy marad a blogolás egyenlőre. Az asztal most éppen csinosítgatás alatt van, majd teszek fel képeket, hogy miként halad a munka.

Új szerzemény

A hétvégi börzén sikerült beszereznem egy másodosztályú piros-szürke festésű ÖBB EC-kocsit. Az ár jutányos volt, mint ahogy a börzén megszokott, gyakorlatilag a bolti összeg kétharmadáért sikerült hozzá jutnom a null kilométeres kocsihoz, amivel végre párt kapott a már korábban beszerzett ÖBB Bmpz-m (már csak egy 1014-es hiányzik…). Egyenlőre két MÁV CAF elé soroztam be egy rövid EC vonatba.



A múlt héten programozgattam egy kicsit a mozdonyokat is, és kipróbáltam az együtt-járási címet, amivel két gépet lehet szinkronban vezérelni. A lényeg, hogy lehetőleg ugyanolyan mozdony legyen mindkettő, és az egyiknek meg kell adni a másik címét, mint Consist address (szerelvénycím), és azután ez a mozdony a másikkal szinkronban fog működni. Játszottam egy kicsit, a két 1047-esen próbáltam ki a dolgot. Jól néz ki az előfogat, persze inkább csak nagyobb asztalokon van létjogosultsága az ilyen használatnak, mert nálam három kocsival már nem nagyon fér be a szerelvény az állomásra (két kocsival meg furán néz ki a dolog). Egy biztos, a tapadással ilyen üzemnél nem lehet gond 😉 .

Szintén a múlt héten gyarapodott a parkoló is, érkezett néhány gumikerekű járgány is…

Ingavonat világítás

Habár múlt hétvégén sikerült a börzén beszereznem a Digitools féle világításpaneleket, csak mostanra készült el az ingavonatom világítása. Két panelt rendeltem, mert a szürke Bhv-ben már volt egy másik fajta digitális panel.
A szerelés viszonylag könnyen ment, a megfelelő számú LED felszerelése, és a puffer-kondenzátorok beforrasztása után már kész is volt a világítás. Egyedüli fejtörést a vezérlőkocsi okozott. A probléma az, hogy jelenleg nincs vezetőfülke-imitáció (habár a ZZemokinál azt mondták, hamarosan elérhető lesz ez is), a kocsiban, így egy ideiglenes kényszermegoldást alkalmaztam, ami ugyan nem szépségdíjas, de működik (ennek egyetlen baja az, hogy zárfényt nem tudtam már belerakni). A fehér LED-et felforrasztottam a nyákra, majd kimértem, hogy nagyjából hol kell lennie, hogy beletaláljon a fényvezető prizmába, és szépen behajlítottam a diódát a megfelelő pozícióba, így kívülről alig látszik a lába. Hogy ne világítsa be a teljes kocsit a LED, szigszallaggal leragasztottam a hátulját, és az oldalát, így csak viszonylag kevés fény szűrődik ki belőle. Tudom, kicsit sufni-tuning, de amint találok jobb megoldást, kicserélem.


A szerelés után jött a programozás, és tesztelés. Első körben kell adni neki egy címet, amin kapcsolható lesz a világítás, majd meg kell adni a szerelvénycímet (consist address), ami annak a mozdonynak a címe, ami vontatja a kocsit, hogy menetirány szerint kapcsolja a fényszórókat. Ez esetemben a 1299-es szili címe volt. Gyors teszt, és siker. A mozdonyon is eszközöltem némi beállítást, mégpedig azt, hogy toló üzemmódban letiltottam a fényszóróját, így az nem világít fölöslegesen az utolsó kocsi hátuljába. Egyébként a világítópanelben még be lehet állítani a sebességfüggő világítást is, ami a Bhv kocsik jellegzetes fényváltását imitálja, amikor akkumulátorról átkapcsol generátorra. Ez egész jópofa dolog, érdemes bekapcsolni, mert hozzátartozik az igazi elővárosi “életérzéshez”.



Az ingavonat most már így teljes, kapcsolható belső világítással, és menetirány szerinti főfényekkel.

LokProgrammer

Elérkezettnek láttam végre az időt, hogy beruházzak egy olyan eszközre, amivel végre be tudom állítani a mozdonyaim dekóderét (a Piko Digitális cuccal – amim van – ugyanis csak a mozdonycímet lehet állítani 🙁  ).
A választásom az ESU LokProgrammer2-re esett. Sokat olvastam már róla különféle oldalakon, és nagyon megtetszett nekem. A probléma csak az volt vele, hogy gyakorlatilag beszerezhetetlen. Több boltban voltam, néztem webshopokat is, de szinte sehol nem volt. Meglepetésemre a Váci úti M&H-ban volt belőle egy darab, (a webshopban nem találtam) amire gyorsan le is csaptam.
Szerencsére pont volt egy méteres próbapályám itthon, úgyhogy a telepítést követően hozzá is fogtam a mozdonyaim beállításának. Az installálás, és az összeszerelés egyébként nagyon egyszerű (minden gond nélkül fut a program Vista, és Win7 alatt is), az ember csak összedugja a pályát, a központi egységet, és a számítógépet, és kész is.

A legproblémásabb járműveimmel kezdtem, mégpedig a Piko 1047-sekkel. Ezeknél a mozdonyoknál a dekóder gyári beállításain a negyedik fokozatban már ezerrel száguld a mozdony, és az ötödik és hatodik fokozat között ugrik egyet. Fél óra babrálás után sikerült majdhogynem tökéletesre beállítanom a sebességgörbét (28 lépésest használtam), így a mozdony gyorsulása szép egyenletes lett, és valahol a tizedik- tizenegyedik fokozatnál éri el a 70Km/h körüli modellsebességet. A végsebességet 151-es CV értékre állítottam, kb. ez felel meg a 160-nak. Fontos volt még, hogy a K paramétert érintetlenül hagyjam, bár több helyen olvastam, hogy ezt érdemes csökkenteni, de 10-15-ös értéknél nekem nagyon ugrálós volt a járása. Az I paramétert 40-re növeltem, valamint 11-re dimmeltem a fényszórókat. A végeredmény jó lett, ugyan nem hasonlítható egy Roco teknő járásához, de azért jó lett.
A Fuggerth mozdonyok sem maradtak ki a sorból, nekik is elsősorban a végsebességüket csökkentettem 70 (M41), illetve 80 (V43) százalékra, de náluk nem volt szükség 28 lépéses görbére. A K paramétert viszont ezeknél a mozdonyoknál érdemes 10-körüli értékre levenni, és az I-t akár 70-80-ra állítani, mert ezzel még a régi hajtású mozdonyoknak (nálam ezt a 1299-es szili képviselte) is jelentősen javul a futásuk (nem rángatnak).
Még a 20-as NoHAB-on végeztem komolyabb beavatkozást, ahol szintén a végsebesség értékét csökkentettem jelentősen, így sokkal finomabb gyorsulást- lassulást kaptam cserébe (hasonlót, mint amit a 100-as Szergejem alapból tudott).
A többi járművel is bíbelődtem, de korántsem annyit, mint a fentiekkel. Összességében nem bántam meg a dolgot, mert a LokProgrammer nagyon hasznos tud lenni ha az embernek digitális terepasztala van.
További részletes leírást Vika honlapján lehet az eszközről találni, ahol minden részletesen le van írva (én is onnan lestem el a dolgokat).

Peronburkolás

Végre sikerült beszereznem a megfelelő alapanyagot az állomás peronjainak burkolásához. Korábban már kaptak egy szürke alapozófestést, de sajnos ez nem sikerült annyira jól, úgyhogy kénytelen voltam más megoldás után nézni.
A peron amúgy is egy sarkalatos pontja a terepasztalnak, és nagyon rosszul hat, ha nem sikerül jól. A korábbi asztalomon már volt egy pár menetem mindenféle technikával, kezdve a sima kartonpapírtól, a gyufaszálból készültön át, a fröccsöntött lapból szabottig mindennel, amit ilyen célra lehet használni. A mostani peronoknál a legcélszerűbb a festés, vagy valamilyen fólia felhelyezése volt, és mivel a festés nem jött össze, maradt a fólia. Egy ideje nézegettem már a különböző boltok kínálatát, amikor megakadt a szemem a Noch egyik termékén. Ez egy olyan fólia, ami nagyon finom hullámpapírszerű anyagból van, viszonylag flexibilis, és nagyon vékony. A vékonyság azért fontos, mert nagyon nehéz pontosan összeilleszteni a különböző elemeket, és ha vastag a fólia, akkor nagyon furán hatnak az egymást fedő rétegek, vagy esetleg a hézagok. Szerencsére ez a fólia pont jó vastagsávú, és a mintázata is megfelelő, szerintem a sima cementlapra hasonlít.
A peronok burkolása viszonylag gyorsan lezajlott, most gyönyörködöm a végeredményben.



Modellbemutató: Tillig MÁV Start AB

Sokat érte már bírálat a Tilliget az Y kocsik miatt (no a halbikról ne is beszéljünk…), úgyhogy kíváncsian vártam az immár V. korszakos MÁV Start felségjelzésű kiadást. Jelen esetben inkább festési variációról beszélhetünk, mivel a szerszám ugyanaz, mint a régebbi Am/Bm-es szériáknál, csak a jármű színezése változott.

Elsőre kézbe véve a modellen semmi különös nincs, talán a csík az oldalán az, ami szembetűnően jól mutat, jobban, mint a korábbi verziókon, ahol aránytalanul vastag volt, de mint tudjuk, az ördög a részletekben bújik meg. Némiképp’ félve raktam a járművet az asztalra, a két Roco 20-80-as bautzeni mögé, de szerencsére alaptalannak bizonyult aggódásom, mert tökéletesen passzolt a szerelvénybe, mind színileg, mind arányaiban is.


Közelebbről megnézve tűnik fel, hogy a kapaszkodókorlátok sárga színűek, ez egy jó pont, aztán makróval fényképezve feltárul a többi részlet is. A pályaszám, és a feliratok pontosak, élesek, és ami fontos, a betűtípust is eltalálták. A régebbi kocsijaimmal összehasonlítva szembetűnő továbbá az ajtók kidolgozása, a végre hiba nélküli maszkolás a tetőnél, és a csíknál, a jobban eltalált árnyalatok, és az ablakkeretek színe (az 1995-ös kiadású Bm kocsimnak krómszínű az ablakkerete, ami kicsit furcsán hat). Sajnos az alvázon lévő dolgok nincsenek tamponozva, valamint a légbeömlő sem téglalap alakú, továbbá a tetőről nem kerültek le a szellőzők. Összegezve láthatóan sokat javult a modell, az elődeihez képest, és látszik, hogy a jól eltalált festés, mennyit tud dobni a már megszokott formán.


Február

A minap sikerült beszereznem a ZZemoki-féle By vagonbelsőt. Hát, mit mondjak, teljesen meg vagyok elégedve, nagyon szép, és élethű belsőt varázsol a járművekbe. Eddig a Fuggerth kocsik nagy részében vagy BYG-féle műgyanta belső volt, vagy semmi. A most beszerzett két darabot egy By, és a büfékocsi kapta. A By-ba való berendezés összeszerelése pár perc alatt sikerült, majd fúrtam az alaplemezben két lyukat, a világítás vezetékeinek. Berakva a kocsiba sokkal jobban néz ki, mint a korábbi műgyanta cucc. El is terveztem, hogy szép lassan le lesznek cserélve a belsők ilyenekre.


Az étkezőkocsi kicsit nagyobb fejtörést okozott. Mivel sajnos nem állt elegendő mennyiségű információ a vagon belsejéről a rendelkezésemre, rögtönöztem egy kicsit. Az egyik fele rendes, üléses szakasz, a másik fele, pedig a büfészakasz. Kartonpapírból az egyik oldalra gyártottam egy elválasztófalat, a konyhának, meg egy bárpultot (ha jól emlékszem valami ilyesmi lehetett az igaziban is anno), a másik oldalra pedig került három csoport ülés. Ebbe a kocsiba is beszereltem a világítást, és az újonnan beszerzett 470 nano Faraday-es kondenzátoroknak hála itt is teljesen villogásmentes élményt nyújt. A pályán beüzemelve igen hatásos lett ez a kocsi is, rengeteget dob rajta a büfészakasz, még így házilag barkácsolva is (ha esetleg valaki rendelkezik fényképekkel vagy jellegrajzzal egy ilyen kocsi belsejéről, azt szívesen várom).



Történtek dolgok az asztallal is, folytatódtak a felső rész terepmunkái, lassan, de biztosan haladok, főleg azért mert ilyenkor télen nagyon meg kell gondolni, hogy mennyit ragaszt az ember, mert nagyon büdös tud lenni, és a szellőztetéssel is csínján kell bánni, mert még kihűlhet a lakás 😉

Kocsivilágítás

Igazándiból ugyan már régóta van világítás a legtöbb kocsiban, azonban ennek használatát idáig mellőzni kényszerültem, ugyanis rendkívül villogtak. A probléma az áramszedésben volt keresendő, ugyanis az összes belső világítás “szett” forgóvázanként csak egyik oldalon veszi az áramot, így a kisebb egyenetlenségek, váltó-szívdarabok, kisebb kosz, stb… is megszakítja az áramkört, és villan egyet a lámpa. Mivel nekem még a régebbi időkből való ZZemoki LED-es paneljeim vannak, ezekben alapból nincs puffer kondenzátor (az újakba már egy ideje raknak ilyet), ami megszüntetné a villogást, így nekem kellett ezt a problémát orvosolni.
Az első gond a kondenzátor méretével volt. Ami nekem itthon van, az ugyan nagy kapacitású (100nanoFarád), de a mérete is ehhez mérhető, így sehogy sem sikerült beleerőszakolnom a belső berendezéses kocsikba (kivéve a vezérlő, és a poggyászkocsit, mert ezekben van elég hely). Szerencsére jártam a Conrad-ban, és találtam a célnak megfelelő méretű, és elfogadható kapacitású (47uF-es) kondit. Első körben kevesebbet vettem, hátha nem válik be, de szerencsére ez nem következett be.

Méreténél fogva ebből a fajtából hármat is fel tudtam használni panelenként, ami gyakorlatilag teljesen megszüntette a villódzást, és teljesen egyenletes, folyamatos fénnyel világítanak az átalakított vagonok. Két kondenzátort a panel végére, egyet pedig a közepére forrasztottam, ahova a meglévő áthidaló elem miatt tökéletesen passzol. A későbbiekben majd a többi járművön is elvégzem a megfelelő átalakítást, így végre fényárban úszhatnak majd a szerelvények 😉 Egyébként főleg a Fuggerth kocsikon dob nagyot a dolog, így sokkal jobban látszik a belső berendezésük.



Egy videó

A mai nap délután készítettem az asztalról az első videót. Egy kicsit megjárattam a szerelvényeket, meg van az elején egy pár panoráma jellegű svenk. Remélem jó lett 😉

Koszolások

Szombaton meglátogattam a börzét, ahol beszereztem egy újabb Eas kocsit Alberttől, ezúttal MÁV Cargosat. A modell nagyon szép, még Klein Modellbahn alapú. A feliratok szépek, a festés pontos, és színhelyes. Vettem hozzá rakományt is, így a szénvonatom is kezd lassan alakulni.


A Railion-os 189-essel is haladtam egy kicsit, vettem festéket, és sűrített-levegőt, így légecsettel megfestettem rajta a maradék koszt. A festéshez köszönöm a hasznos tanácsokat Trainmodeller kollegának, sokat segítettek a képek. Ugyan az áramszedőkre majd még kell némi festék, maga a mozdony kész van.




Ezen felbuzdulva nekifogtam a már régóta a polcon ácsorgó, motor nélküli M41 2194-es koszolásához is. Először száraz-ecsetelés, átmosás, majd légecset. Az eredmény ugyan nem lett olyan szép, mind amit Ricsi csinált, a 2104-essel, de azért elsőre szerintem elfogadható lett.




A korábban általam festett Fuggerth Bp sem maradhatott ki a sorból, így ő is kapott némi vasoxidot alulra, és felülre egyaránt.