Szintén karácsonyi ajándékként kaptam ezt a járművet is, most pedig megosztanám a tapasztalataimat.
A modell a Piko Hobby kategóriájába tartozik, azonban meglepően szépen kidolgozott, ellentétben a Hobby Taurusokkal. A mozdony a 761 007-es mozdonyt mintázza, a jellegzetes kék Metrans festésben. Tudni kell, hogy ez a pályaszámú mozdony jelenleg nem jár be is bejár magyarországra (csak a 002 és a 003-asnak van hazai futásengedélye), így szépen beleillik a magyar témájú gyűjteményembe.
Külső:
A mozdony egzakt hosszúságú (a Trix Hercules hossztorzított), maga a kasztni szép kidolgozottságú, a forgóvázak is jól visszaadják az eredetit. Egyedül a kasztnira öntött kapaszkodókba és a tamponozott kerekekbe lehetne beleközni, de 50-60 cm-ről fel sem tűnnek, sokkal szebben vannak kidolgozva, mint mondjuk a Hobby kategóriás Taurusokon. A festés szép, és pontos, a feliratok is tűélesek, ahogy ez ma már szinte alapelvárás. A vezetőfülke sajnos nincs kifestve, hanem sima szürke, az egyik oldalon egy mozdonyvezetőt találunk benne. Az alvázon lévő dobozok is a helyükön vannak, de itt fölösleges rézmaratott alkatrészeket keresni, egybe van öntve minden, és néhány vezeték, és egyéb alkatrész fel lett áldozva az egyszerűbb gyártás oltárán. Érdekes, hogy a tetőn lévő ventillátor rácsozata áttört, ami nem csak jól néz ki, de egy hangosításnál is nagyon jól jöhet, szebben fog szólni.
Belbecs:
Itt nem kell csodát várni, a Hobby kategóriában sztenderd belső van a mozdonyban. 8 pólusú dekóderfoglalat, lendítőkerék nélküli kínai motor, és egyszerű izzós világítás. A vezetékek elrendezése is kicsit kesze-kusza belül, de ennyi pénzért ne várjunk többet.
Futás:
Mind analógban, mind digitálisban szépen jár a mozdony, ahhoz képest, hogy milyen egyszerű a hajtása. A lassúmenet analógban sajnos nem a legszebb, viszont digitálisban némi állítgatás után nagyon kultúráltan jár a mozdony kis sebességgel is. Nagyobb tempónál sem zajos, egyenletes a futása. A súlya megfelelő, sík pályán 8 világítós Z1-es kocsit vígan elhúzott (ez a szerelvény félig közbeért az asztalomon), viszont tapadógyűrű nincs, így az extrémebb hegyi viszonyokkal és szűk ívekkel tűzdelt pályákon lehetnek gondjai a hoszabb vonatokkal.
Összegzés:
A modell jó kompromisszum, ha többre vágyik az ember mint a Trix, és ugyan a Roco minőségét természetesen nem éri el, de ugye az több mint kétszer ennyibe kerül. Magyar vonatkozású terepasztalon is megállja a helyét, amennyiben eltekintünk a pályaszámtól. Vontatmányként elsősorban irányvonatok, és konténeres szerelvények jöhetnek szóba, mai modern kocsikkal.
Modellbemutató: Albert Modell – Tams
Karácsonyi ajándékként kaptam a modellt, jöjjön most egy rövid kis bemutató.
Elsőre, a dobozban, oldalról semmi különöset nem fedez fel az ember, egy sima Eams kocsinak tűnik a jármű. A dobozból kivéve azonban rögtön szemet szúr, hogy ez egy másik fajta kocsi. A tető jellegzetes kék ponyvája, és a ponyvatartó berendezés teszi egyedivé ezt a variánst.
Az alvázon is vannak eltérések, a bordázat az eredetinek megfelelően lett kialakítva, így némileg eltér az Eams kocsiétól.
A feliratok szépek, és pontosak, még a homlokfalakon is minden a helyén van.
Összegzésként annyit kell mondanom, hogy ismét kitett magáért a gyártó, egy nagyon szép modellel lehet gazdagabb a gyűjteményünk, ha beszerzünk egy (vagy több) ilyen Tams kocsit.
Posta Bhv – a bemutató
Már egy ideje lehetett tudni modellező körökben, hogy készülődik egy posta Bhv szett. Az egész sztori még az M40-essel kezdődött, ezen felbuzdulva készítette el a modell készítője az MD-t, majd vágott bele a posta Bhv-be, munkája gyümölcse pedig mostanra ért be.
Megjelenés
A kocsit a dobozból kivéve először az eltéveszthetetlen lengőajtók szúrnak szemet, majd a tető bordázata. A festés szépen sikerült, a tamponozás is megfelelő. A tető íve el van találva, ahogy a kocsivégek is hozzák a típus jellegzetességeit. Az oldalablakok mérete stimmel, egyedül a keret vastagabb egy hajszálnyival, de ez távolabbról nézve nem annyira feltűnő.
Használatban
Én roco rövidkapcsolóval láttam el a szerelvényemet, ezzel gond nélkül fut mind húzott mind tolt üzemmódban. Nem siklik még az r=421mm-es ívekben sem és a rettegett Piko-A íves és angol váltón is gond nélkül elmegy.
A hibákról
Jobban megvizsgálva a vezérlőkocsit, ami feltűnik az a szépen kidolgozott homlokfal. Majdnem sikerült az oldalfal és a homlokfal találkozásánál az íves részt is elatalálni. A homlokfal ívelése oldalról nézve jó, de egy kicsit szögletes lett a sárga rész. Ha az eredeti járművet megnézzük, szembetűnik a különbség. A modell alatt gyártási problémák miatt sajnos nem az eredetileg tervezett al- és forgóváz van, hanem a Fuggerth kocsiké. Emiatt az alvázszerelvények teljesen hiányoznak, és így a forgóváz sem pontos. A modellbe nem került belső berendezés, de ennek pótlására ígéretet adott a gyártó.
Szerelvényben
Alapból a kocsikhoz passzoló mozdony a papagáj szili (mivel a szerelvény E.p.V-ös, a fecske festésű mozdony korszakidegen). Szerencsére nem csak ingavonatként lehet használni a kocsikat, hiszen számos esetben olyan mozdony is a Posta Bhv-k elé kerül, ami nem tudja a szükséges távvezérlést. Ha kicsit körülnézünk, találkozunk ilyen szerelvénnyel klasszik csörgő mögött is, sőt nyáron még a Balatonra is volt egy ilyen forda klasszik V43-al is, tehát nem kell ragaszkodni az ingavonati üzemeltetéshez, ha nincs megfelelő mozdonyunk.
Összességében azt kell hogy mondjam, szerény véleményem szerint a kocsi megéri még így is az árát, hiszen egy olyan típust kapunk a terepasztalunkra, amit ilyen minőségben soha senki nem készített el, és tekintve hogy a kocsitípus nem rendelkezik külföldi vonatkozással, valószinűleg nem várható hogy bármilyen külföldi gyártó foglalkozna vele valaha (az eddig általam látott, házilag Fuggerth-ből készített posta Bhv-k pedig minőségileg messze elmaradnak a bemutatott modelltől). A hiányosságok egy része egy ügyes modellező által pótolható, de én úgy gondolom a terepasztalra helyezve a legkeményebb vasútőrülteken kívül nem sok embernek tűnnek fel a hibái.
Aki sokat olvasgat fórumot, biztos találkozott ott a megjelenéskor elkezdődött kommentcunamival, azzal, hogy milyen hiányosságok, és pontatlanságok vannak a modellen, és természetesen az árát ért kritikákkal. Nos azt kell hogy mondjam, hogy valamilyen szinten mindkét oldalnak igaza van, a modell nem lett hibátlan, viszont amit kapunk, az szerintem teljesen hozza a posta Bhv feelinget, és nekem ez többet számít, minthogy hány hibát találok rajta. Ezzel lehet vitatkozni, lehet szög, és tolómérővel felszerelkezve nekiesni, viszont amikor felrakjuk a terepasztalra a szerelvényt, meglágyul az ember szive (már akinek van).
Szervó beépítések
Mivel az állomásomon található kitérőkből 4-et már átépítettem padló alatti állítóművesre, adta magát a dolog, hogy a maradék kettőt is ilyenre alakítsam. A gond azzal volt, hogy eddig a peco mágneses állítóművét használtam, ami könnyen illeszthető volt, és a régi eszközdekódert sem kellett hozzá lecserélni, viszont ezt az állítóművet közvetlen a váltó alá kell beépíteni. Sajnos a megmaradt két váltónál erre nem volt lehetőség, mivel az asztal merevítése húzódik alattuk. Ide szervó kell. Szervót akár az asztal másik oldalára is lehet tenni (lásd: Paksinuti – Ferencvárad), mert egy vékony fémszál is elég a mozgatáshoz. Itt is ez volt a tervem.
Először beszereztem egy DigiTools szervódekódert, és hozzá 4 darab Futaba állítóművet. Úgy terveztem, hogy a két felszíni állítómű csere után a két angolváltóm forgalom szempontjából fontos oldalát is beüzemelem.
A Piko-A váltó állítóművét leszereltem, és a csúcssíneket mozgató kis pöcök mellé fúrtam egy ovális lyukat.
Az asztal aljára felszereltem a szervót. A szervó rögzítését egy kis távtartó fadarabbal oldaottam meg, amit melegragasztóval rögzítettem, és a szervót is ilymódon helyeztem fel a fadarabra.
Maradék Viessmann felsővezetékből készítettem egy megfelelő hosszúságú, és alakú szálat, ami pont beleillett a kis pöckök közti mélyedésbe.
A távolabbi váltóhoz meg kellett toldani a szervó vezetékét, ehhez a Busch 3 eres kábelét használtam. A szervókat könnyen be lehet kötni, a gyári csatlakozójukkal. A szervódekóder programozása is nagyon egyszerű, a cím megadása után csak a két végkitérési pozíciót kell megadni, és már üzemkész is a váltó.
Az első három szervó beépítése után nagyon pozitív tapasztalataim vannak a technikáról, ajánlom mindenkinek, aki padló alatti állítóművekben gondolkodik. A dekóder, és hozzá a 4 szervó kb. 20 ezerből jön ki, ami lényegesen olcsóbb, mint a gyári állítóművek + mágnesfekóder kombó.
Modellbemutató: VMC/Fuggerth BDbhv
Egy régi ziccert pótolt most a VMC, a frissen kiadott Fuggerth alapra készült kocsikkal. Nem is egy, hanem rögtön négy különböző kocsit készített el a modellbolt (Apv, WRy, BDh, és BDBhv). A gödöllői kiállításra időzítették a debütálást, és a kiállításon meg is lehetett vásárolni a friss modelleket. Ezek közül én a BDbhv-ra csaptam le, lévén a másik háromból már van a gyűjteményemben.
Ami elsőre feltűnik az, a festett, gyárilag felszerelt tetőszellőzők, és a már első látásra színhelyes festét. A kocsi alapja a mezei Bhv, és ugyan igazándiból csak a feliratozásban, és a belső térben tér , mégis egy másik kocsitípus.
A feliratok szépek, élesek, és részletesek. Elsőre furcsának tűnik a betűtípus, de mivel a jármű a 90′-es éveket modellezi, az akkori MÁV szabvány szerinti betűk kerültek a modellre (a jelenlegi Helvetica szerű betűtípust az ezredforduló után kezdte használni a MÁV).
A kocsiba én a Vulcan modell belső berendezését szereltem, a BDh-ba valót választottam, azzal a különbséggel, hogy az igazinak megfelelően a biciklis szakaszba nem ragasztottam be a székeket (ide majd tervezek még 1:87-es bicikliket rakni). A gyári kapaszkodókat csak középre raktam fel, a szélső ajtókon a MaxTrain-től rendelteket használtam, mivel azok sokkal filigránabbak.
Összességében egy szépen festett, hibáktól ugyan nem mentes (forgóváz, ablakok mérete), de mindenképpen klasszikus MÁV-os hangulatot idéző járművet kapunk, ami mind személy, mind gyorsvonatban járatható.
DigiTools NoHAB hang
Sokáig eléggé hidegen hagyott a hangdekóderek világa, de aztán pár éve a GySEV-es 470-essel megtört a jég. Amig az ember nem próbál ki egy ilyen mozdonyt, addig nem is gondolja, hogy milyen jópofa dolog ez. Valami olyat ad vissza egy hangdekóder a vasútüzemből, ami nagyon is a része. Ha az ember kimegy a pályaudvarra, azt tapasztalja, hogy rengeteg jellegzetes hang hallatszik egy vonat indulása előtt, és közben. Felmegy az áramszedő, bekapcsol a főmegszakító, elindulnak a hűtőventillátorok, szolmizál az inverter, és még megannyi apró nesz, amiket a hangdekóder megpróbál visszacsempészni a terepasztalunkra.
Mivel már villanymozdony hangom volt, gondoltam hogy beszerzek egy dízelt is. Jellegzetes hangra vágytam, ezért kedvenc dízelmozdonyomra a NoHAB-ra esett a választásom. A Miniversumban már volt tapasztalatom a DigiTools hangdekóderekkel, így természetes volt hogy ezt választom. Nem bántam meg. Sőt!
Pont a verzióváltás után jött meg az általam rendelt dekóder, így már a 2.1 es verziójút kaptam. Ez a dekóder sokkal fejlettebb az elődjénél, újra lett írva a motorvezérlése, nagyobb a belső memóriája, jobb minőségű hanganyagot tud kezelni, és még sok-sok minden. Elsőre ami feltűnik, az a dekóder mérete. Kicsi. Épp’ hogy nagyobb mint egy sima dekóder. Ezt bármilyen olyan mozdonyba be lehet rakni, ahova elfér egy mozdonydekóder. A hangszóróból sem a kerek, hanem a kocka Zimo jár hozzá, egy kis vödörrel, amivel nagyon könnyen be lehet rakni a mozdonyban kialakított helyre.
A beszereléshez nem kell semmi extra szerszám, faragás. Gyorsan felprogramoztam, és Train Controllerben újrakalibráltam a sebességgörbét, majd egy kicsit megjárattam:
Ami nagyon jó a dekóderben, hogy nem csak a sebességet figyeli, hanem a terhelésszabályzót is, így a játszott motorhang ennek függvényében is dinamikusan válzozik. Egy példa: állandó sebességgel halad a mozdony, és egy emelkedőhöz ér. Ekkor, ahogy a terhelésszabályzó feljebb kapcsol, hogy tartsa a sebességet, a hangdekóder is magasabb fordulatszámú motorhangot játszik. A fenti videóban is érvényesül a dolog, az ívben jobban befeszülő kocsik miatt eggyel feljebb kapcsol a mozdony.
Összességében nagyon meg vagyok elégedve mind a hanganyaggal, mind a dekóderrel. Árazásilag is nagyon el lett találva, a 20 ezer forintos ár miatt megkockáztatom, hogy a legjobb ár-érték arányú dekóder ma a piacon.
Temofeszt 2015
Idén is kilátogattam a Temofesztre, és nem voltam rest fényképezni (galéria lent). Az eddigiekhez képest nagy örömömre sikerült látványosabban minőségibb kiállítást összehozni, végre eltűntek a félkész modulok, és szedett-vedett szerelvények. Sok nagyon szépen kidolgozott magánterepasztalt is meg lehetett tekinteni, aminek nagyon örültem. Sajnos a csehek nagy H0-s FREMO modulrendszere most nem volt kiállítva, és Szűcs Miklós munkáit is hiányoltam (sebaj, majd Gödöllőn) viszont a TT-s modulokból egy pazarul kodolgozott magyar asztal volt megtekinthető.
Van azonban még hova fejlődni, főleg a szerelvényösszeállítások terén, de alapvetően egy nagyon jól megszervezett kiállítás volt az idei is, és látszik a törekvés az egyre minőségibb irányvonal felé.
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.924774147592579.1073741831.743148022421860&type=3
Idén is meglátogattam a Temofesztet, ez a kis galéria a legjobban sikerült képekből lett összeválogatva. Jó nézelődést 🙂
Posted by STModell on 2015. október 13.
Modellbemutató – Roco H-START GOSA
Az idei évben jelent meg a Roco VI. korszakos, MÁV-START felségjelzéssel ellátott GOSA kocsija. A modell ára sajnos nem volt pénztárcabarátnak mondható, egy ACME CAF kocsitól csak egy lehelletnyivel került kevesebbe, ami egy kicsit sok, ha hozzávesszük, hogy egy több mint 25 éves szerszámmal készült modellről van szó, amit már százas nagyságrendű festési variánsban elsütöttek. Szeptemberben viszont leárazták a terméket (gondolom látták, hogy nem nagyon akar fogyni), így 9.490 forintos áron hozzá lehetett jutni a kocsihoz. Én egy 2. osztályú kocsit szereztem be, a 011-es pályaszámút.
A Roco-tól már megszokott átlátszó akril csomagolásban érkezik a jármű, mellékelve a külön felszerelhető kiegészítőkkel (fűtési vezeték, kapaszkodók, rögzítőfék, sínfék). Maga a modell teljesen rendben van, szép a feliratozása, és a festése is, de ez manapság már alapvető követelmény, mint kiemelendő extra. A Start-os logót is eltalálták, mind méretben, mind elhelyezkedésben jó helyre került. Kicsit üröm az örömben, hogy a légbeszívó rostélyai csak tamponozottak, mint ahogy az iránytábla tartója is. Sajnos az alvázfeliratokat nem sierült tamponozni, holott 2015-ben ez már elvárt lenne.
A jármű bármelyik VI. korszakos szerelvénybe illik, legyen az EC, IC, vagy egy balatonparti gyorsvonat.
Akinek még nincs a gyűjteményében ilyen kocsi, annak a beszerzés, ilyen áron erősen javallott, hiszen ha kifut a termék, nem tudni, hogy mikor lesz belőle újabb széria.
Trix Hercules – bemutató
A börzén csaptam le rá, egy régi ismerősöm árulta. Tudom, hogy nem tökéletes, de nekem bejön. Na, mi ez? Trix ÖBB 2016. Régóta szemezgettem már a Piko mozdonyával, mert hát GySEV-es területre bejárogatott ilyen gép rendszeresen, meg jól néz ki, de valahogy mindig elnapoltam a dolgot. Most lecsaptam a lehetőségre és ugyan nem Piko gyártmányút, de beszereztem egyet.
Már korábban volt egy Trix gépem, egy Traxx, így nem volt nagy meglepetés, hogy azzal közel azonos alapokon nyugszik ez a mozdony is. Egy masszív fém kasztni alatt rejtőzik a nem túl nagy tudású SX dekóder, és a hajtás. A motor a Piko gépekhez hasonló, viszont lendkerekes. A hajtás többi eleme LifeLike alapokon nyugszik, ehhez méltóan elég precíz, egyenletes a járása, nem imbolyog. A dekódernek van egy jellegzetes hangja, sajnos nem egy DigiTools, de legalább gyárilag benne van, és a célnak megfelel. A TC-s kalibráció alkalmával valami borzasztó sebességgörbe jött ki, de nem foglalkozok vele túlságosan, mert úgyis a számítógép vezérli, ami szépen el tudja tüntetni az ilyen csúfságokat is.
Külsőre ami feltűnő, az a sarokfellépők hiánya, és a forgóvázak. Ez utóbbiak nem a Siemens mozdonyhoz passzolóak, hanem a Traxx forgóvázai. Ez van, ilyen áron ne várjunk JC szintű kidolgozottságot. Maga a kasztni viszont szép, a korlátok/kapaszkodók nem egybeöntöttek, mindegyik külön elem. A festés és feliratozás is szép, jól hozza az eredetit. Állítólag a kaszni arányai nem stimmelnek, ez nekem nem tűnt fel, nincs másik ilyen gépem összehasonlítás céljából.
Szerelvényként kapott két GySEV-es halbit, járt így az igazi mozdony is jó sokat a Nyugati végeken.
Váltócsere
Ha valami bedöglik, az jellemzően nem ott történik, ahol könnyű hozzáférni, illetve nem sok vizet zavar. Így volt ez nálam is, a rejtett tárolónak a leghozzáférhetetlenebb részén adta meg magát az átmenő vágány váltója. A hibajelenség az volt, hogy nem húzott át, illetve visszacsapott feles állásba, szóval gyakorlatilag használhatatlan lett.
Csupa öröm volt, hogy ez még az előző asztalom bontásából származó 2.5mm-es régi Roco váltó volt, ahol az állítóművet nem kehet külön cserélni, beszerezni meg szintén nem egyszerű már ilyen váltót, lévén már vagy 10 éve nem gyártják ezt a sínrendszert.
Szerencsére a Börze topikon találtam eladó jobbos váltót, ráadásul alig használtat (nem bontottat), így minden akadály elhárult a csere útjából. Először elhúztam az asztalt a faltól, majd a faragasztóval rögzített pályát óvatosan felszedtem egy szakaszon, hogy ki tudjam emelni a váltót. Az új váltót szépen bepasszintottam, majd faragasztóval, illetve pár ponton melegragasztóval ismét rögzítettem a pályát.
Szerencsére pont olyan hosszú volt az állítómű vezetéke, hogy nem kellett toldani, így direktben be tudtam kötni a váltódekóderbe. Teszteltem egyet, tökéletesen működött a cseredarab, így sikeresnek nyilvánítottam a műveletet.
Csörgős videó
Csináltam egy kis rövidke videót a 2139-es mozdonyról
Piko Zaekk – modellbemutató
Mivel már volt egy Albert féle Zakks kocsim, nem éreztem túl nagy szükségét, hogy a Piko féle kocsit is beszerezzem, de aztán egy impulzusvásárlás során mégis kikötött nálam egy darab.
Elöljáróban annyit, hogy ugyan nagyon rendben van a jármű, lényegesen szebb és jobban kidolgozott az Albert féle kocsi. A Piko kocsi színe sokkal világosabb (hasonló a Roco MÁV-os teherkocsikhoz), maga az egész jármű anyagában színezett műanyag hatását kelti, és sajnos az öntési sorják eltűntetése sem mindenhol sikerült. A feliratozás viszont szép, pontos, az eredetivel összehasonlítva nem találtam különösebb eltérést. Ami fura, és amit többen is szóvá tettek, hogy a fékbódé teteje a modellen íves, míg a valóságban sátortetős. Ebben nem tudok dönteni, de gyanítom, hogy létezhetett íves fékbódé-tetővel is ilyen kocsi.
Vonatba sorozva szépen belesimul a többi tartálykocsi közé, még az Albert féle kocsitól kicsit elütő szín sem annyira zavaró, lévén a valóságban sem nagyon találni két pontosan egyforma színű tartálykocsit.
Összegzésként, a modell nagyon jól sikerült, de talán az ára lehetne egy kicsivel 10 ezer alatt, a fenti szempontokat figyelembevéve. Magyar vonatkozású járműveket gyülytőknek kötelező darab.
RailJet világítás szerelés
A RailJet-em alapból a Basic edition kiadású, ezért nem található benne sem áramvezető kapcsoló, sem világítás. Mit tehet ilyenkor a leleményes modellező? Hát beleszereli, ami hiányzik!
Mivel szeretném, hogy a vezérlőkocsiban található funkciódekóderről lehessen vezérelni a világítást, és nem csak a vezérlőkocsiban, körülnéztem, hogy milyen áramvezető kapcsolók vannak a piacon. Ami nekem kell, ahhoz elég a két pólusú csatlakozó, így esett a választásom a Viessmann termékére. Ez egy Fleischmann profi kapcsoló, ami úgy van kialakítva, hogy két réz csatlakozó segítségével átviszi a nekem szükséges két elektromos pólust (+, és -), a világytás üzemeltetéséhez.
Gondolkoztam azon, hogy a kocsikba is szerelek érintkezőket, az áramfelvételhez, de ekkor már a Roco 4 pólusú kapcsolóját kellene használnom, ami lényegesen drágább, és mivel a vezérlőkocsi áramszedése nagyon jó, erre nincs szükségem.
Először a dekóderről felvittem az AUX3-as kimenetet, hogy aztán erre ráköthessem a sima ZZemoki féle világításpanelt. A felvitel nem volt egyszerű, a vezérlőkocsi kapcsolási rajza hiányban a dekóderfoglalatra forrasztottam rá a kábeleket (a kevés hely miatt ez eléggé nagy odafigyelést igényelt). A világításpanelről ezután eltávolítottam a kondenzátort (mivel a dekóderben is van, ezért szükségtelen, és amúgyis csak levágja a funkciókimenetet a hirtelen nagy terhelés miatt), majd a polarításra ügyelve felforrasztottam a vezetékeket. A Viessmann kapcsoló vezetékeit szintén ráforrasztottam a panelre, majd szépen sorra megismételtem a műveletet a maradék két betétkocsinál is. Fontos, hogy mindig ellenőrizzük a polarítást, mert sok bosszúságtól megkíméljük így magunkat (kocsi újra szétszedése, és összerakása).
Végül jött a próba, F3-as gombra szépen működik a világítás 🙂 Így lett a Basic Edition-ból Middle End Edition 🙂 A vezérlőkocsinak a mozdonytól eltérő címet kell adni (különben az F3 aktiválja a mozdonyban a tolató üzemmódot, és felezi a sebességét), és felvenni a mozdony, a consist címben, hogy működjenek a vezérlőkocsi irányváltó fényei.
Karácsony 2014
Ismét az év modellekben leggazdagabb időszaka volt a karácsonyi. A 2014-es év elég jó magyar vonatkozású választékot biztosított, így volt miből szemezgetni.
Valószinüleg a legnagyobb és legjobb vétel a JC RailJet volt, egy teljes szerelvénykészlet, Taurussal (1116 238), egy vezérlőkocsival, és két betétkocsival.
Ez egy Basic Edition szett, ami azt jelenti, hogy nem a speciális áramvezető kapcsolókkal van szerelve, hanem rendes cserélhetőkkel. Ennek számomra nagy jelentőssége van, lévén a szerelvényt így bármilyen vontatójárművel lehet mozgatni, és a kocsik is tetszőleges kapcsolóval láthatóak el, továbbá viszonylag olcsón beépíthető lesz az utólagos belső világítás is. Én a dobozban adott kengyeles kapcsolókat sima Roco rövidkapcsolóra cseréltem, de tervben van Viessmann 5048-as áramvezetős kapcsolók használata, a belső világítás miatt. Maga a szerelvény példás kidolgozottságú, nagyon szép a festése, és a feliratozásra sem lehet panasz.
A vontatójármű hang nélkül, és valami hihetetlen egyenletes járással fut (JC minőség). Én a sima 8 pólusú dekódert tettem a mozdonyba, ennél a verziónál nincs sok értelme a 21 pólusú dekódernek. A vezérlőkocsiba is kell dekóder, ide egyszerű funkciódekódert kell szerelni (vigyázat! a sima mozdonydekóder motorkimenete károsíthatja az elektronikát, ha valaki ilyet szeretne használni, a motorkimeneteket le kell vágni a csatlakozóról). Én a mozdonnyal egy címre programoztam a vezérlőkocsit, de lehet használni a szerelvénycímzést is. Hogy ne világítsanak a mozdony szerelvény felőli lámpái, én az elektronikai kötögetés helyett egyszerűen egy fekete ragasztócsíkkal leragasztottam a panelen LED-eket (annó a Miniversumban is így oldottam neg a dolgot az ottani szerelvényeken), így nem kellett semmit sem szétvágni/leforrasztani.
Pályára helyezés után TrainController-ben bekalibráltam a mozdonyt (sebesség, fékút), beállítottam a különböző paramétereit (súly, hossz, teljesítmény), majd a szerelvény kocsijait is hasonlóképpen felparamétereztem. Erre azért van szükség, mert ha meg vannak adva ezek a paraméterek, akkor a TC szimulálja a szerelvény súlyát, és sokkal élethűbb mozgás érhető el ezáltal.
A következő modell a Quabla által kiadott Simotra bérlemény tartálykocsi. Minőségre itt sem lehet panasz, pazarul feliratozott jármű, mindent kihoztak belőle, amit a Piko amúgy is szép alapmodellje engedett. Vele együtt négyre nőtt a tartálykocsi állományom, így már egy teljes szerelvény kiállítható belőlük.
Nagy várakozás övezte az AlbertModell Slmpss kocsijait. Albert nagyon jól időzítette a megjelenést, így még a karácsony előtti héten a boltokba került a jármű. Hát, le a kalappal, hogy ezt sikerült összehoznia.
Nyugodtan mondhatjuk, hogy a külföldi gyártók felköthetik a gatyájukat, mert pazar modell érkezett a piacra. A kidolgozás, a minőség, és az apró részletek nagyon el lettek találva, és az ára is baráti. Rögtön két-két pályaszámmal került a boltokba, a két variáns (sima, és lemeztekercs szállítós), ami nagyon bölcs döntés. Én a sima verziót szereztem be, a 019-es NoHAB-os üzemi szerelvény mögötti használat céljából. Ezt a modellt azt hiszem senki nem fogja megköpködni a fórumokon, lévén nincs rajta mit.
Beüzemelés
A költözés még olyankor is egy macerásabb folyamat, ha az embernek nincs egy olyan hobbija mint a vasútmodellezés. Nem egyszerű, mert egyrészről mindent be kell pakolni, majd ugyanazt kipakolni. Hát az elmúlt másfél hónap ezzel telt nálam. Sok teendő akad ilyenkor a lakással is. Festés, utána takarítás, javítgatni ezt-azt, bútorokat, és egyéb a lakhatáshoz szükséges kiegészítőket vásárolni. Szerencsére mostanra ez a folyamat nagyjából lezárult, így jutott időm az asztal beüzemelésére is.
Első körben a három asztalrész elektromos összeköttetéseit kapcsoltam össze, összekábeleztem az S88 visszajelentőbuszt (ez a legegyszerűbb része a dolognak), összekötöttem a központot és a PC illesztőt. Volt még egy lezárlatolt DidiSwitch 8-am, amit sikerült a gyártóval megjavíttatnom, így a tároló két váltóját ebbe kötöttem be közvetlenül, így 6 kábellel kevesebbet kell a két asztalrész között immáron áthúzni (célom hogy minden felesleges fél asztalon átívelő vezetéket megszüntessek). Beszereztem továbbá a hiányzó GeoLine állítóművet is, amivel a tároló utolsó váltóját is bekötöttem a rendszerbe.
Teszt gyanánt először egy GySEV-es teknőt zavartam körbe, majd néhány kábel megigazgatása, és pár váltó átcímzése után az ÖBB-s 1014-es is felkerült, valamint pár teherkocsit is felraktam. Összességében negyed óra vonatozás után arra jutottam, hogy minden megfelelően működik. Néhány ponton még majd át kell néznem a kábelezést, mert kusza, de alapvetően rendben van az asztal. A következő kör egy alapos takarítás lesz majd 🙂
