Az átmenő vágnyoknál már régebben kicseréltem a papír peronburkolatot műanyagr térkövesre. Az állomásépület melletti csonkavágány peronjához is hozzá kellett nyúlnom, hogy egységes, és szép legyen az összkép.
Először a figurákat, és padokat szedtem le, majd felbontottam a régi papírburkolatot. A műanyag Auhagen térköves borítást először méretre szadtam, majd bepróbálás után beragasztottam. A hézagokat tömítőpasztával töltöttem ki, majd szintbecsiszoltam.
Az eredmény elég meggyőző lett, szerintem jobban sikerült, mint a korábbi peronok, hiába, az ember mindig tanul valamit. Az antikolás még hátra van, de már így is látszik, hogy sokkal szebb, mint a korábbi borítás.
Ezzel egyidőben megtaláltam a bokrokat is a pincében, így egy adagot fel is helyeztem az asztalra. Első körben a rézsü, és az asztal széle kapott egy adag „természetet”, ami jelentősen feldobta az eddig csak simán fűvel ellátott felületeket.
ÖBB 1014
Már régóta szerettem volna magamnak egy 1014-est, azonban egészen tegnapig nem jött össze. A börze topikon rendszerint mire észrevettem, hogy van eladó mozdony, már elkelt. A héten azonban szerencsém volt, és én voltam az első.
Nem is akármilyen gépet sikerült szereznem, egy békebeli négy áramszedős 007-es pályaszámú mozdony boldog tulajdonosa lettem. A témában kevésbé jártasak számára elmondom, hogy ez egyike volt a hazánkba bejáró gépeknek. Az áramszedők száma pedig az első időkben azért volt a szokásosnál kettővel több, mert akkoriban az 1-es vonali felsővezeték kígyózása még nagyobb volt, így a Magyarországra bejáró gépekre felszereltek még két szedőt, szélesebb palettával.
Maga a modell nagyon szép, futása egyenletes, hangja gyakorlatilag nincs (leszámítva a terhelésszabályzós dekóder halk zümmögését). Igazi Roco minőség: Made in Austria. Kidolgozottságra sem lehet panasz, simán felveszi a versenyt a mai csúcsgépekkel. Egy Digitools dekóder került bele, amivel pár apróbb beállítás után nagyon szép menetet produkál.
Tökéletesen passzol a Gosa kocsikból álló szerelvényem élére, nagyon jól visszaadja a 90′-es évek EC-inek hangulatát.
Fényképezés
Támfal/betonplacc
Van még néhány fehér folt az asztalomon, ezek közül számoltam most fel egyet, nevezetesen a bal oldali alagútportál melletti támfal lett végre elkészítve.
A támfal mögötti részt hungarocel-el töltöttem ki, már korábban, amit most először lekentem egy réteg faragasztóval, majd vízben áztatott újságpapírt tettem rá, majd megint egy réteg faragasztó, és ismét újságpapír ezt még háromszor megismételtem. Míg szráradt, egy kicsit meghintettem homokkal, és egy kis fűvel, majd két fenyőfát telepítettem szúrásos módszerrel (egy határozott mozdulattal belenyomtam őket a hungarocelbe).
Két óra száradás után ismét felvittem egy réteg faaragaszót, és erre már a végleges fű, és homokréteg jött. A tereprendezés után kapott egy adag átlátszó lakkot, és kész is voltam.
Egy kicsit foglalkoztam a mozdonytároló vágányok melletti betonplaccal. Egymással párhuzamos vonalakat vágtam bele, és híg fekete festékkel kihúztam a mélyedéseket, imitálva a dilatációs hézagokat kitöltő kátrányt. Az egészet még átmostam egyszer, hogy szépen elmosódjanak a határvonalak. Az eredmény egész jó lett.
Pillanatok
Egy modell, és egy igazi Flirt.
Szergej a tárolón.
Csörgő és Flirt indulásra várva.
100
Pontosan 100 bejegyzés született eddig a blogban! Nagyon örülök neki, hogy eddig jutottam, ezért most egy-két képpel ünnepelném meg a „centenáriumot”.
Púpos világítás
Hosszas gondolkodás után találtam egy egészen elfogadható módot az M40-es menetfényeinek elkészítésére. A legnagyobb probléma a nagyon kisméretű kasztni volt. Három LED-et eléggé macerás lett volna betuszkolni oda, ahova a hajtás is csk épp’ befért. A megoldás 16V-os rizsszemizzó lett. A felső lámpa helyét kifúrtam (nem volt egy leányálom), majd ragasztópisztollyal rögzítettem bele az izzót. Ezután fogtam egy Fugi prizmát, a közepénél elvágtam, és az alsó fényszórókba behelyeztem úgy, hogy a fényszórókból kiálló darabok pont a felső izzó felé nézzenek. Ezeket is beragasztottam, majd bekötöttem az előkészítőpanel megfelelő kimenetére. Az eredmény alant látható.
Hely szűke miatt csak az egyik odalt csináltam meg, még nem tudom, hogy érdemes-e a rövidebb végébe is beszerelnem, amikor már itt is alig volt hely. A melegedés miatt erősen dimmeltem az izzót, nehogy megolvassza a kasztnit.
Összességében egész jól kezd alakulni a kismozdony, még majd az ablakokkal kell foglalkoznom egy kicsit.
ITL Eurocom Traxx
Miután megjelent a gyári ACME mozdony, az általam készített átfestés létjogosultságát vesztette. Úgy döntöttem, elkészítek belőle egy sokkal inkább racionálisabb gépet. A választásom, végül a korábban az Eurocom által bérelt ezüst színű Traxx-ra esett. Ennek a gépnek tökéletes alapot adott a Trix gép, lévén az alany is Traxx1-es.
A MÁV-os festés pillanatok alatt lejött. Némi csiszolás után le is fújtam kályhaezüsttel. Hogy miért ezzel? A modell teljesen fém. A gyári festése ezeknek elektrosztatikus úton történik, por alapú festékkel (magyarul ezt lehet áztatni fékfolyadékban, a festés nem jön le róla, mivel rá van égetve). Amikor a MÁV-os gépet próbáltam festeni, az első kör egyszerűen lefolyt róla, ezért a szokásosnál sűrűbb festéket voltam kénytelen használni, ami viszont borzasztó hatást keltett. A kályhaezüst jól tapad a fémre, nem folyik meg, és jól fed.
A festés, és száradás (kb. 2 hét) után végre tudtam nyomtatni megfelelő logókat is házilag. Az egyetlen problémás dolog a nagy ITL logó volt, mivel ennek nagyfelbontású változata gyakorlatilag elérhetetlen, ezt egy fényképről varázsoltam le (ezért egy kicsit fura a fehérje). Matricázás, és egy réteg matt lakk után az alant látható módon néz ki. Egyetlen szépséghibája, hogy az európatérképes matrica egy kicsit látszik, a többi nagyjából szépen beleolvad a festésbe.
Sajnos nem lett 100% a modell, de nekem megfelel, lényegesebben szebben mutat, mint korábbi festésében. Fém modellt valószínüleg nem próbálok többet festeni, mert túl sok vele a macera…
Karácsony
Minden kedves látogatómnak Kellemes Karácsonyi Ünnepeket, és modellekben gazdag újévet kívánok!
V63 videó
Gyorsan csináltam egy rövidke kis videót, egyenlőre iPod-al, ha lesz időm a karácsonyi szünetben, akkor beizzítom a HD kamerámat.
V63 012
Végre eljött ez a nap is. Állíthatom, hogy modellező karrierem egyik csúcspontja volt tegnap, amikor végre kézbe vehettem a várva várt mozdonyt.
Délután ránéztem a M&H honlapjára, és mit láttam? Készleten! Gyorsan bepattantam a kocsiba, és átszáguldottam a városon. A boltban meglepetésemre nem volt nagy tömeg. A dobozból kivéve alaposan megnéztem a gépet, nincs-e rajta valami hiba, majd a próbapályán is ment egy kicsit. Minden rendben volt. Fizettem, és már siettem is haza, hogy autentikus környezetben (terepsztalon) is megszemléljem a hatlábút.
A kasztnit viszonylag könnyen le lehetett venni, a LED-ek már a nyák-on találhatóak, így nem kellett a csatlakozókkal bohóckodni, mint a TRAXX-nál. Eddig OK, viszont hol a dekóderaljzat? Hát persze, a panel alján! Négy csavar kicsavarása után némi bűvészkedés keretében sikerült beültetnem a helyére (ezt azért szebben is kivitelezhette volna a gyártó). DigiTools 2.1 v2 került bele, amivel alapbeállításon tökéletesen működik a gép. Kasztni vissza, pályára vele!
Első benyomás: nem hiszem el! Második: nagyon ott van! Hosszú percekig nézegettem a még önmagában álló gépet, majd bekapcsoltam az asztalt, és jöhetett a próba. Halkan, lágyan indul, és minimális gördülési zaj keretében jár. Futása egyenletes, nem szitál, nem kígyózik. Az ívekben sem látszik erőlködés, vagy szorulás. Egyetlen bibi volt, az íves Piko váltók állítóműve egy picit útba volt a pályakotrónak, ezért egy kicsit alakítottam az állítóművön egy marószerszám segítségével (egyébként a Traxx, és a Gützold szergej sem rajongott az elektromágnes dobozáért).
A használatiban az szerepel, hogy közelkapcsoló használata esetén minimum R450 a legkisebb ívsugár. Én ezt egy huszárvágással megoldottam, a Roco állítható magasságú kapcsolója segítségével (mint a Piko Teknők esetében), így gond nélkül elmegy még a Tillig halbikkal is a 422-es íveimen is.
A modell festése szép, tamponozása első osztályú, a feliratok stimmelnek. A szín tökéletesen el lett találva, árnyalatra egyezik a CAF kocsik, illetve a TRAXX, valamint a V43-al. A vezetőállás nemhogy ki van dolgozva, de még festést is kapott, természetesen az eredetinek megfelően. További extrák a visszapillantó-tükrök, amiket tetszés szerint lehet megfelelő pozicióba hajtani. A vonóhorog, és a vezetékek rendben vannak, minden a helyén. A forgóváz stimmel, több fényképpel összehasonlítottam, és nem találtam kivetni valót rajta, jó munkát végeztek a tervezők. A korlátok rézből vannak, festettek, nagyon filigrának, de mégis betonszilárdan ülnek a helyükön. Fotómaratott tetőszellőző, és rács a kürtök előtt, valamint fellépő, és egyéb nyalánkságok. Külön piros pont az áramszedő, a többi modellhez képest szinte hajszálvékony drótból készült, mégis nagyon precízen működik, és gond nélkül lehet használni a felsővezetékes pályámon. Egy mínuszt adnom kell viszont a klíma miatt, amiről hiányolom a légbeömlőket. Erre nem hiszem, hogy nem jutott idő.
Csere-bere
Nem nagyon szoktam modelleket cserélgetni, de most egy olyan lehetőség kínálkozott, amit nem hagyhattam ki. A sajátfestésű Roco M62 265-öst egy EVM által készített Gützold 265-ösre sikerült némi értékegyeztetéssel cserélnem.
Az „új” gép gyönyörű, minden apró részlet egyedileg ki van dologzva rajta, teljesen megegyezik az eredetivel (legjobban a zászlótartók tetszenek). A modell enyhén koszolva is van, az összkép tökéletes. A gyári sárga LED-eket meleg-fehérre cserélték, így a fél szobát bevilágítja sötétben. Futása szép, egyenletes. Röviden ennyit.
És most jöjjön egy pár kép a mozdonyról:
Flirt videó
Tudom, hogy most a csapból is a Flirt folyik, de ezt a rövidke kis videót azért felteszem:
Flirt beállítás
Egy biztos, a delfin eléggé rakoncátlan egy jószág. Valószínüleg analógban egyszerűbb dolgom lett volna, ott csak szimplán magasabb feszültségen indul a jármű, viszont digitálisban megannyi paramétert kell állítani a szép futás érdekében. Az elmúlt hetekben szenvedtem elég sokat, hogy kitapasztaljam, milyen beállításokat érdemes alkalmazni.
Első körben megpróbálkoztam az egyik hajtott forgóváz futóvá alakításán. Ez sajnos nem hozott olyan eredményt, amiért érdemes lenne meglépni az ilyen átalakítást (egyébként a jármű szerelése meglepően egyszerű). Aztán túrtam a külföldi fórumokat, míg végül egy német nyelvű fórumon találtam némi instrukciót a helyes CV-kre vonatkozóan. A lényeg, hogy mind a CV54-et, mind az 55-öt meg kell növelni, hogy viszonlagosan szép indulást, és rángatásmentes futást kapjunk. A paraméterek a következők:
CV 2 = 4
CV 5 = 64 / 255
CV 53 = 18
CV 54 = 74
CV 55 = 61
Az beállításokat innen bányásztam: http://www.stummiforum.de/viewtopic.php?f=33&t=32162
Ezekkel sem tökéletes a futás főleg indításkor marad még egy kis rángatás, de lényegesen jobb, mint a korábbi próbálkozásaimmal.
Flirt
Elérkezett hát ez a nap is, pénteken végre a kezembe vehettem a Liliput MÁV-Start Flirt-et. Amilyen bizonytalan volt egy ideig magának a modellnek a megjelenése, olyan biztosan ácsorog most az állomásom második vágányán. Fatális ballépés lett volna a gyártótól, ha nem hozza ki a modellt. Minden adott volt hozzá, csak legózni kellett egy kicsit, és elkészíteni a tamponkliséket. A siker garantált. Amíg a boltban voltam még két motorvonat talált gazdára, és ma reggel, amikor dekódercsere miatt visszalátogattam a Váci útra, szintén tekintélyes sor állt, a járműre várva.
Szóval a lényeg, hogy megvan. A kezdeti dekóderes nehézségek után ma már teljes funkcionalitással üzemelt az NPV. A problémák abból származtak, hogy az elsőre vásárolt DigiTools dekóder kimenetenként max 175mA-es AUX terhelhetőségét meghaladta a 4 részes motorvonat világításának áramfelvétele (kb. 180mA), ezért a dekóder lekapcsolta a kimeneteket. Megoldást egy nagyobb terhelhetőségű ESU LokPilot4-es hozott, ami 250mA-t enged a kimenetekre, ez már elegendőnek bizonyult.
A modellben két dolog lepett meg: az ára, és az mellé társuló felszereltség, és minőség. Ennyi pénzért kb. kapunk egy Roco vagy ACME traxx-ot (na jó, azok egy tizessel olcsóbbak). Ez pedig egy négyrészes motorvonat, gyári belső világítással! Ha azt nézzük, hogy a Brawa Talent mennyibe fáj (szó szerint), és még a pályaszáma is rossz formátumú, ahhoz képest ez szitnte ajándék áron van.
Na mindegy, hagyjuk a magasztalást, jöjjenek a piszkos részletek. Ami probléma, mint minden kínában készülő modellnél (lásd pl.: ACME), az a szerelésnél jön elő. Nehezen lehet lepattintani a dekódert burkoló trafófedelet, és nem egyértelműek a „manual” utasításai, képei (a szöveget meg inkább hagyjuk). Valamint a szerelvény összeszerelése is macerás egy kicsit. Nincsenek jelezve a tetőpanelen található kapcsolók számai, illetve állásai, valamint a motorvonatok nem kapcsolhatóak össze egymással, a merev vonószerkezetek miatt. Kicsit bosszankodtam a dekóderes dolog miatt is, mert a kapcsolási rajzból azt vettem ki, hogy elég érdekesen oldották meg a dolgokat, de mindegy biztos így volt gazdaságos.
Most, hogy nagyjából minden tapasztalatomat leírtam, összegezvén azt mondom, hogy kötelező darab, meghatározó része lehet egy gyűjteménynek.
Akkor így a végére jöjjenek a képek: