A múlt vasárnapi werkfotós bejegyzésem alatt egy érdekes felvetés jött elő a modellek fotózásával kapcsolatban az egyik hozzászólótól. Az volt a kérdés vagy inkább kérés, hogy tudnék-e olyan képet csinálni valahogy, amin minden éles.

Az egyik legnagyobb kihívás a modelleket úgy lefotózni, hogy egy jármű vagy szerelvény minél nagyobb része lehetőleg éles legyen és a hátteret se mossuk el túlságosan. A legtöbb képkészítő eszköz mélységélessége korlátozott és modellvasutas keretek között egyik oldalról a viszonylag kis távolságok másik oldalról pedig az adott fényképező/telefon képérzékelőjének a mérete, az alkalmazható legkisebb rekesznyílás és a gyújtótávolság okoz gondot (dióhéjban). Ezek együttesen azt eredményezik, hogy ha mondjuk a kamerától 20-30 centire lévő mozdony elejére állítjuk az élességet, akkor a legtöbb esetben már a mozdony vége és az első kocsi is kiesik ebből, és változó mértékben elmosódik/homályos lesz. Csodákat nem lehet tenni, főleg fix rekesszel rendelkező eszközök (pl.: okostelefonok) esetén, de ha fényképezőnk van akkor sincs egyszerű dolgunk.

Lehet próbálkozni valami olyan eszközzel, ami már egészen kis távolságtól hiperfokális (azaz egy adott minimális távolságtól messzebb minden kvázi éles). Ilyen például a telefonom ultraszéles kamerája (13mm ekvivalens gyújtótávolsággal), amivel a példának felhozott első képet készítettem a Posta Bhv szerelvényemről. Ennek viszont az a hátulütője, hogy jellemzően csak 30-35 centitől kezdődik az éles tartomány és a látószög miatt jelentősen torzít és túl sok minden belekerül a képbe (konkrétan a fél szoba), amit legtöbb esetben nem feltétlen szeretnénk.

El lehet indulni a telefotó irányba is, mint ahogy a következő három képen is tettem, amiket a 1146-os mozdonyomról készítettem.

Az első kép 200mm ekvivalens gyújtótávolságon készült (telefotó), F10-es rekesszel (már a mozdony vége is mosódik, a kocsi pedig teljesen homályos).

A második kép szintén 200mm-en készült azonban F32-es rekesszel (ez a legkisebb amit be tudtam állítani ehhez a gyújtótávolsághoz), itt már látható, hogy mennyivel nagyobb az élesség tartománya (sajnos a fénytörés miatt kicsit fátyolosabb és összességében életlenebb a kép fókuszban lévő része is), a mozdony hátulja is majdnem teljesen éles és a kocsi mögötte is szépen kivehető, nincs túlzottan elmosva.

A harmadik kép 75mm-en készült, körülbelül fele akkora távolságról mint az első kettő. Itt elég volt F22-re lerekeszelni ahhoz, hogy nagyjából ugyanakkora mélységélességet és hasonló háttérelmosást kapjunk mint az előző képnél F32-n, viszont itt amiatt, hogy nem rekeszeltem le annyira, szebbek a színek, nem annyira fátyolos a kép valamint nem vágta tönkre a kontrasztot és az alapvető élességet a fénytörés. Ez szerintem egy használható kompromisszumot eredményez már.

További alternatív lehetőségek?

Okostelefonok esetén célszerű inkább féloldalasan, képet készíteni, úgy, hogy a fókusz síkja (praktikusan maga a géptest) olyan 40-45 fokos szöget zárjon a vágánytengelyhez képest. Ezzel a viszonylag szűk élességtartomány jobban eloszlik, kevésbé lesz lágy a szerelvény hátsó része, mintha majdnem szemből fotóznánk a vonatunkat. Ilyen a példának feltöltött következő kép, a Csörgőről és szerelvényéről.

Fényképezővel szerintem érdemesebb próbálkozni, ha van kéznél, hiszen itt sok esetben van kontrolunk a mélységélességet és ezáltal a háttér elmosását befolyásoló legfőbb tényező, a rekesz felett (még egyszerűbb félautomata gépeknél is megoldható ez). Egyszerűen csak le kell rekeszelni, azaz manuális vagy rekesz előválasztási üzemmódba kell kapcsolni a készüléket és meg kell növelni az F értéket. Ez azt fogja eredményezni, hogy a fókusz síkjától számítva előre és hátrafele is meg fog nőni az a terület ami még éles lesz, és a fókuszon kívül eső részeken is csökkenni fog az elmosás mértéke. Nekem a tapasztalat azt mondja (körülbelül 15 ezer modellvasutas kép után), hogy modellekről a legjobb képeket 30-105mm közötti ekvivalens gyújtótávolságon tudja az ember készíteni, és sem az ultra nagy látószög, sem a túlzottan nagy gyújtótávolságú telefotó nem feltétlen működik – néhány kivételtől eltekintve – a legtöbb esetben, így ezeket érdemes kerülni. Ha tudunk, célszerű ezek között a keretek között próbálkozni, és megtalálni, hogy az adott téma, az asztalunk/diorámánk hogy mutat a legjobban.

Közkedvelt tévhit, hogy amennyiben távolabb megyünk, és „belezoomolunk”, azzal megnövelhetjük a mélységélességet, és ezáltal azt a tartományt ahol éles lesz a kép. Itt érdemes megjegyezni, hogy a mélységélességet három +1 dolog befolyásolja a következőképpen:
– Tárgytávolság: minél távolabb vagyunk az adott tárgytól, annál nagyobb a mélységélesség, minél közele,, annál kisebb
– Gyújtótávolság: minél kisebb (nagylátószög), annál nagyobb a mélységélesség, minél nagyobb (telefotó), annál kisebb
– Rekesz: minél kisebb a rekesz, annál nagyobb a mélységélesség, minél nagyobb, annál kisebb
– +1 Szenzorméret: minél kisebb a képérzékelő annál nagyobb, míg minél nagyobb az érzékelő, annál kisebb a mélységélesség

A fentiekből az következik, hogy ha távolabb megyünk, azzal ugyan növeljük a mélységélességet, viszont ha utána változatlan beállítások mellett „belezoomolunk” – tehát megnöveljük a gyújtótávolságot – azzal ismét lecsökkentjük, azaz amit nyertünk a réven azt majdhogynem teljesen elvesztettük a vámon – ezt a fenti 1146-os példa is mutatja.

Javasolt irodalom: https://www.fotobetyar.hu/interaktivanyagok/melysegelesseg/

Bónuszként lehet még focus stackinget használni. Ez azt jelenti hogy fix helyről készítünk képeket különböző távolságokra fókuszálva (értelemszerűen ilyenkor teljesen manuális üzemmódban, arra alkalmas eszközzel), és ezt egy képszerkesztő program segítségével egyetlen képpé tudjuk alakítani (erre példa utolsó kép). Ez a módszer csak álló képnél működik, videót így nem tudunk készíteni.