Karácsony előtt

Sajnos a decemberem eléggé sűrűn alakul, ezért eddig nem igen volt időm semmire. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem történtek az előző bejegyzés óta érdekes, és fontos dolgok.
Ideiglenesen nálam van egy fényképező (demonstrációs célra kell a munkahelyemen), ami némileg komolyabb tudással rendelkezik, mint az én jó öreg Panasonic-om, így amióta nálam van ez a fotóapparát (becses nevén Sony WX-5), alaposan kihasználtam képességeit, terepasztal, és egyéb fotózás közben is. A legjobban a panoráma üzemmód tetszik, amivel mindenféle photoshop, és egyéb nélkül kézből lehet panorámaképet készíteni (akár 3D-ben is). A végeredmény alább látható, szerintem egész jó 😉


Történtek más dolgok is, mint például megjelent az A.C.M.E. második CAF pakkja is, amiből engem első körben a másodosztályú termes kocsi érdekelt. Bolt -> terepasztal, és máris besoroztam két társa mellé az IC-be. Túl sok kommentárt nem igényel a minőség a megszokott + lehajtható átjáróajtók, és rugózott ütközők.

Kétségkívül a legnagyobb várakozás részemről a Jägerndorfer Széchenyi mozdonyt övezte. A gép tegnap jelent meg, és természetesen nem hagyhattam ki, így hát beszereztem egy darabot belőle (elvileg 500 darabos limit széria).


A mozdony tökéletes (minden elfogultság nélkül). Valahányszor nézek rá, mindig felfedezek benne valami új részletet, motívumot, ami addig elkerülte a figyelmemet. A kidolgozottsága példaszerű, minden kis részlet a helyén van, még a legkisebb kapaszkodó is különálló darabból készült, a forma jól eltalált, a tamponozás messze felülmúlja a konkurens Roco Haydn mozdonyát (egy apróbb hibát találtam csak az egyik szellőző illesztésénél, ami csak nagyon közelről nézve szúrható ki). Az áramszedő precízen kidolgozott, mérethelyes. A belbecsre sem lehet panasz, a gép rendelkezik 8 illetve 21 pólusú dekóderfoglalattal is, valamint F1-es funkcióval kapcsolható benne a távolsági/tompított fény is. A motor csendes, járása egyenletes, a lassú-menet kifogástalan. A Piko modelleket fényévekkel veri, és szerintem a Roco-t is megszorongatja (ezek után kíváncsian várom a Railjet gépet).






Az eredeti GySEV festésű Piko 505-öst felraktam a polcra pihenni, dolgozzon egy kicsit az “új” fiú, a két halbival ;D

Modellbemutató: NMJ CAF WRmz

A héten örömmel konstatáltam, hogy a M&H-ba érkezett egy újabb adag Norvég CAF kocsi, így ellátogattam a boltba, és beszereztem egy étkezőt.

Sokan megírták már a fórumon, hogy mi a véleményük a járműről, most én is ezt teszem. Első benyomásra a vitrinben semmiben sem különbözik, a konkurens olasz gyártó termékétől. Amint kiveszi az ember a dobozból, még mindig semmi, illetve feltűnik a GC-5-ös forgóváz nagyméretű rugójának kidolgozottsága. Ahogy a sínre teszem társai mellé, rögtön szembeötlik egy különbség, mégpedig a kocsivégeken.


Az eredeti járműnek a teteje az utolsó borda után nagyon kis szögben eltér a vízszintestől, és lefelé hajlik. Az ACME kocsikon ez a hajlás nincs, viszont az NMJ-n megvan. A tetőbordák hajlásszöge is más egy kicsit, szintén jobb a Norvég járművön.


És most jöjjön a feketeleves. Az ablakok ugye szürkék, illetve feketék, hogy elrejtsék a szemünk elől az üres kocsibelsőt. Ez nem is baj, az viszont igen, hogy az ablakkeretek tamponozása nem sikerült mindenhol, ugyanez a baj az ajtónál is, ahol az egyik oldalon teljesen görbére sikeredett a vonal (az olasz kocsiknál ilyen nem volt). Máskülönben a feliratok jók, a tamponozásuk sikerült. A belső hiánya nappal fel sem tűnik, éjszaka viszont nem érdemes világítást pakolni bele, mert akkor kiderül a turpisság.


A festés szép lett, kicsit mattabb, mint az ACME vagonokon, viszont az egyik végénél van némi maszkolási hiba. A kocsi alja nincs kidolgozva, egy nagy műanyag darabból áll az egész szoknya. Ez igazándiból nem zavaró, az ember úgysem látja (hiába van fotómaratott rács az ACME kocsik klímáján, ha asztalon esélytelen észrevenni). A lépcsők gyárilag ki vannak hajtva, de mellékeltek egy csomag felhajtottat is, ha úgy van kedvünk járatni.


Összhatásilag teljesen megállja a helyét a jármű, egyedül a belső hiánya az, ami némileg levon az értékéből (nem lehet világítós szerelvényben járatni), de az ára, és a részletesen kidolgozott forgóváz kárpótolja az embert (ennyi pénzért ugyan lehet Tillig Y, és Halbi kocsit kapni, de annak a kidolgozottsága messze nem ilyen szép).