Púpos

Még karácsony után érkezett meg hozzám egy lacus117-féle púpos. Sokáig a polcon pihent, aztán két hete megérkezett hozzá a fotomaratott korlátot, és kiegészítőket tartalmazó rézlap, valamint az ablakok, így nekiláttam a jármű össze-szereléséhez.
Első körben gondosan kivágtam a korlátokat, és az egyéb, rézből készült kiegészítőket, majd a géptérajtókat felragasztottam. A korlátokat óvatosan mehgajlítottam, és rápróbáltam a kasztnira. A rögzítésüket a legvégére hagytam.


A hajtáson sokat gondolkodtam, végülis Fuggerth lesz, de nem Bühler motorral, mert az nem fér be a keskeny géptérbe, hanem valami más megoldással. Az alvázhoz vettem 7,5×2,5mm-es réz idomokat, ezekből készítettem el a súly nagy részét, és alakítottam ki a leendő motornak a helyet. Hogy biztosítsam a forgóvázak szükséges elmozdulását, H alakban rendeztem el a réz elemeket, majd rugalmas erős-ragasztóval rögzítettem a fröccsöntött alvázkerethez.


Ideiglenesen, az ütközők beállítása, valamint a súly megfelelő kialakításának tesztelésére aláraktam az egyik M41-esem forgóvázait (a sajátjai még készülnek). Az ütközők egyébként ZZemoki féle fém esztergált darabok, amik pontosan a kialakított furatokba illeszkednek.

Miután szerkezetileg kész lett a gép, elkezdtem a festést. Először a piros színt fújtam rá, majd két nap száradás után kimaszkoltam a sárgát, és a legvégén a szürkét vittem fel az alvázra, és a forgóvázmaszkokra. A korlátokat a szürke száradása után festettem ecsettel sárgára, illetve javítottam egy-két maszkolási hibát is.
Száradás után jött a korlátok végleges rögzítése is, ami után a mozdony elnyerte végső kinézetét. Még az ablakokat kell majd behelyezni, és már csak a forgóvázakra, és a motorra kell majd várnom, hogy azt mondhassam, kész vagyok.


Modellbemutató: Roco WLAB

A modellboltban hosszas nézegetés, és gondolkodás után döntöttem a Roco kocsija mellett. Ugyan a Tillig is hasonlóan szépen kidolgozott, de valahogy engem mégis a Roco fogott meg, valahogy a karektere jobban visszaadja az igazit. Persze szó nincs róla, hogy hibátlan lenne a modell, de a két kompromisszum közül én inkább ezt választom, mint a Tillig lekerekített végét. Nem is értem, hogy miért tervezték a Sebnitz-iek lekerekített végűre a kocsit, amikor még a saját honlapjukon szereplő képen is tisztán látszik, hogy nem olyan a vége. Na, mindegy, a Roco meg a tetőelemek csavarozását felejtette le az övéről…

Első blikkre a Roco kocsi egész jól néz ki. A szín okés, a feliratok rendben (illetve a vízfűtés helyett fízfűtés van tamponozva, de ezt én is csak fényképező segítségével vettem észre, szabad szemmel már alig olvasható), az ablakok is szépen kidolgozottak, a belső is igényesen van kivitelezve. Aztán a tetőnél jön egy kis értetlenkedés. Nem tudom miből állt volna a tetőelemek rögzítőcsavarjainak imitációját is megcsinálni (gondolom a kedves CAD-os tervező lustult egy kicsit). Illetve még a generátor fura nekem egy kicsit, elvileg ezeken a járműveken nem kardános megoldás volt, de lehet, hogy létezik ilyen forgóvázú is (max. cserél a másodosztályú kollegával). Ezt leszámítva jól néz ki a modell, mondhatjuk rá azt, hogy „autentikus”. A kocsi 2001-es REV dátummal büszkélkedik, tehát V-ik korszakos.




Vonatba sorozva már fel sem tűnnek a hibái, tökéletesen illeszkedik 2. osztályú társa mellé. Igazándiból azt kell, hogy mondjam, az Y-kocsik versenyében, háló fronton a Roco, első- és másodosztályú kocsik terén pedig a Tillig a legjobb választás.

Egyébként kíváncsi vagyok, hogy melyik gyártó fog kijönni először a Dunakeszi IC kocsikkal. Ugyebár négy vasúttársaságnál is szolgálnak (GySEV, MÁV, CD, ZSR), és az első-, és másodosztály teljesen megegyező kivitelű, csak festésben tér el egymástól (tehát jó sok bőrt le lehet húzni egy szerszámról). Ahogy nyitnak a gyártók a közép-európai piac felé, remélem hamarosan eljön ez az idő is.

Rozsda

Az asztal jelenlegi állapotában nekem egy kicsit túl sterilnek tűnt, ezért eszközöltem némi változtatást rajta. Elővettem a jól bevált rozsdabarna színű festéket, és előcsalogattam segítségével az idő vasfogát.
A koncepcióm az, hogy a harmadik-negyedik vágányt hagyom jelenlegi formájában, friss ágyazattal, és „tiszta” keresztaljakkal, a többi vágányt pedig szépen bebarnítom. Több nagyvasúti állomáson látni egyébként, hogy az átmenő vágányok közül egy-kettő jobban karbantartott, a többi pedig elhanyagoltabb, ezt szándékozom én is elérni.


A tárolóvágányoknál is amortizáltam egy kicsit. A vágányok között létrehoztam egy kavicsos/részben füves csíkot, és a legbelső vágány végét némileg elfüvesítettem.


A terepigazgatáson kívül az utóbbi hetekben még bekötöttem a maradék váltót is, így a fő kitérőket immár digitálisan, a MultiMaus-ról tudom irányítani.