Már egy ideje lehetett tudni modellező körökben, hogy készülődik egy posta Bhv szett. Az egész sztori még az M40-essel kezdődött, ezen felbuzdulva készítette el a modell készítője az MD-t, majd vágott bele a posta Bhv-be, munkája gyümölcse pedig mostanra ért be.
Megjelenés
A kocsit a dobozból kivéve először az eltéveszthetetlen lengőajtók szúrnak szemet, majd a tető bordázata. A festés szépen sikerült, a tamponozás is megfelelő. A tető íve el van találva, ahogy a kocsivégek is hozzák a típus jellegzetességeit. Az oldalablakok mérete stimmel, egyedül a keret vastagabb egy hajszálnyival, de ez távolabbról nézve nem annyira feltűnő.
Használatban
Én roco rövidkapcsolóval láttam el a szerelvényemet, ezzel gond nélkül fut mind húzott mind tolt üzemmódban. Nem siklik még az r=421mm-es ívekben sem és a rettegett Piko-A íves és angol váltón is gond nélkül elmegy.
A hibákról
Jobban megvizsgálva a vezérlőkocsit, ami feltűnik az a szépen kidolgozott homlokfal. Majdnem sikerült az oldalfal és a homlokfal találkozásánál az íves részt is elatalálni. A homlokfal ívelése oldalról nézve jó, de egy kicsit szögletes lett a sárga rész. Ha az eredeti járművet megnézzük, szembetűnik a különbség. A modell alatt gyártási problémák miatt sajnos nem az eredetileg tervezett al- és forgóváz van, hanem a Fuggerth kocsiké. Emiatt az alvázszerelvények teljesen hiányoznak, és így a forgóváz sem pontos. A modellbe nem került belső berendezés, de ennek pótlására ígéretet adott a gyártó.
Szerelvényben
Alapból a kocsikhoz passzoló mozdony a papagáj szili (mivel a szerelvény E.p.V-ös, a fecske festésű mozdony korszakidegen). Szerencsére nem csak ingavonatként lehet használni a kocsikat, hiszen számos esetben olyan mozdony is a Posta Bhv-k elé kerül, ami nem tudja a szükséges távvezérlést. Ha kicsit körülnézünk, találkozunk ilyen szerelvénnyel klasszik csörgő mögött is, sőt nyáron még a Balatonra is volt egy ilyen forda klasszik V43-al is, tehát nem kell ragaszkodni az ingavonati üzemeltetéshez, ha nincs megfelelő mozdonyunk.
Összességében azt kell hogy mondjam, szerény véleményem szerint a kocsi megéri még így is az árát, hiszen egy olyan típust kapunk a terepasztalunkra, amit ilyen minőségben soha senki nem készített el, és tekintve hogy a kocsitípus nem rendelkezik külföldi vonatkozással, valószinűleg nem várható hogy bármilyen külföldi gyártó foglalkozna vele valaha (az eddig általam látott, házilag Fuggerth-ből készített posta Bhv-k pedig minőségileg messze elmaradnak a bemutatott modelltől). A hiányosságok egy része egy ügyes modellező által pótolható, de én úgy gondolom a terepasztalra helyezve a legkeményebb vasútőrülteken kívül nem sok embernek tűnnek fel a hibái.
Aki sokat olvasgat fórumot, biztos találkozott ott a megjelenéskor elkezdődött kommentcunamival, azzal, hogy milyen hiányosságok, és pontatlanságok vannak a modellen, és természetesen az árát ért kritikákkal. Nos azt kell hogy mondjam, hogy valamilyen szinten mindkét oldalnak igaza van, a modell nem lett hibátlan, viszont amit kapunk, az szerintem teljesen hozza a posta Bhv feelinget, és nekem ez többet számít, minthogy hány hibát találok rajta. Ezzel lehet vitatkozni, lehet szög, és tolómérővel felszerelkezve nekiesni, viszont amikor felrakjuk a terepasztalra a szerelvényt, meglágyul az ember szive (már akinek van).
Szervó beépítések
Mivel az állomásomon található kitérőkből 4-et már átépítettem padló alatti állítóművesre, adta magát a dolog, hogy a maradék kettőt is ilyenre alakítsam. A gond azzal volt, hogy eddig a peco mágneses állítóművét használtam, ami könnyen illeszthető volt, és a régi eszközdekódert sem kellett hozzá lecserélni, viszont ezt az állítóművet közvetlen a váltó alá kell beépíteni. Sajnos a megmaradt két váltónál erre nem volt lehetőség, mivel az asztal merevítése húzódik alattuk. Ide szervó kell. Szervót akár az asztal másik oldalára is lehet tenni (lásd: Paksinuti – Ferencvárad), mert egy vékony fémszál is elég a mozgatáshoz. Itt is ez volt a tervem.
Először beszereztem egy DigiTools szervódekódert, és hozzá 4 darab Futaba állítóművet. Úgy terveztem, hogy a két felszíni állítómű csere után a két angolváltóm forgalom szempontjából fontos oldalát is beüzemelem.
A Piko-A váltó állítóművét leszereltem, és a csúcssíneket mozgató kis pöcök mellé fúrtam egy ovális lyukat.
Az asztal aljára felszereltem a szervót. A szervó rögzítését egy kis távtartó fadarabbal oldaottam meg, amit melegragasztóval rögzítettem, és a szervót is ilymódon helyeztem fel a fadarabra.
Maradék Viessmann felsővezetékből készítettem egy megfelelő hosszúságú, és alakú szálat, ami pont beleillett a kis pöckök közti mélyedésbe.
A távolabbi váltóhoz meg kellett toldani a szervó vezetékét, ehhez a Busch 3 eres kábelét használtam. A szervókat könnyen be lehet kötni, a gyári csatlakozójukkal. A szervódekóder programozása is nagyon egyszerű, a cím megadása után csak a két végkitérési pozíciót kell megadni, és már üzemkész is a váltó.
Az első három szervó beépítése után nagyon pozitív tapasztalataim vannak a technikáról, ajánlom mindenkinek, aki padló alatti állítóművekben gondolkodik. A dekóder, és hozzá a 4 szervó kb. 20 ezerből jön ki, ami lényegesen olcsóbb, mint a gyári állítóművek + mágnesfekóder kombó.
Modellbemutató: VMC/Fuggerth BDbhv
Egy régi ziccert pótolt most a VMC, a frissen kiadott Fuggerth alapra készült kocsikkal. Nem is egy, hanem rögtön négy különböző kocsit készített el a modellbolt (Apv, WRy, BDh, és BDBhv). A gödöllői kiállításra időzítették a debütálást, és a kiállításon meg is lehetett vásárolni a friss modelleket. Ezek közül én a BDbhv-ra csaptam le, lévén a másik háromból már van a gyűjteményemben.
Ami elsőre feltűnik az, a festett, gyárilag felszerelt tetőszellőzők, és a már első látásra színhelyes festét. A kocsi alapja a mezei Bhv, és ugyan igazándiból csak a feliratozásban, és a belső térben tér , mégis egy másik kocsitípus.
A feliratok szépek, élesek, és részletesek. Elsőre furcsának tűnik a betűtípus, de mivel a jármű a 90′-es éveket modellezi, az akkori MÁV szabvány szerinti betűk kerültek a modellre (a jelenlegi Helvetica szerű betűtípust az ezredforduló után kezdte használni a MÁV).
A kocsiba én a Vulcan modell belső berendezését szereltem, a BDh-ba valót választottam, azzal a különbséggel, hogy az igazinak megfelelően a biciklis szakaszba nem ragasztottam be a székeket (ide majd tervezek még 1:87-es bicikliket rakni). A gyári kapaszkodókat csak középre raktam fel, a szélső ajtókon a MaxTrain-től rendelteket használtam, mivel azok sokkal filigránabbak.
Összességében egy szépen festett, hibáktól ugyan nem mentes (forgóváz, ablakok mérete), de mindenképpen klasszikus MÁV-os hangulatot idéző járművet kapunk, ami mind személy, mind gyorsvonatban járatható.
