Vonatozzunk egy kicsit, a 1284-es Szili egy vegyes tehervonat továbbítását kapta feladatul ebben a videóban:
A minőség hanyatlása?
Az utóbbi időben egyre jobban a szemem elé került egy elég aggasztó jelenség, és most erről szeretnék írni. Nem tudom máshogy megnevezni, csak úgy, hogy ez egyfajta lassú hanyatlása a minőségi tartalmaknak.
Először YouTube-on kezdtem észrevenni, hogy rengeteg pocsék videót dob fel a rendszer vasútmodellezés témakörben (is), és hogy eléggé sokat kell görgetni, szemezgetni, míg találok valami érdemlegeset. Rengeteg hosszú, struktúrálatlan mobiltelefonos videó, igénytelenül összevágva (vagy vágatlanul felrakva), hosszú percekig a dilikörön TGV sebességgel száguldozó vonatok, egy-egy járműt bemutatni próbáló lelkes, ámde gyakorlatlan modellező, stb… Még úgy is, hogy az elmúlt évek során tucatnyi igényesnek mondható csatornára iratkoztam fel, tele van ilyenekkel az ajánlóoldal, és legtöbbször, ha nem keresek rá direkt az ismert modellezőkre, terepasztalokra, nem nagyon dobja fel őket a rendszer. Ugyanez megfigyelhető a FB csoportokban is. Irdatlan mennyiségű tartalom, mindenki mindent (és ezt most szó szerint értem) feltölt, és utána várja a like-okat. A like-ok meg a dícsérő szavak bizony jönnek, minőségtől függően. Ez azonban pont fordítva működik, mint ahogy elsőre gondolnánk. Egy-egy komolyabb alkotás jellemzően alig kap figyelmet (borzasztó látni, hogy milyen remekművek mennyire kevés kommentet, lájkot kapnak), miközben az NDK startszettes Piko gőzős a konyhaasztalon két vagonnal meg egy vécékefe fenyővel a háttérben százasával kapja az elismerést, meg a dícsérő szavakat.
Ennél a pontnál az olvasók egy része joggal azt gondolná, hogy mennyire irigy vagyok, hogy nem az én cuccaim kapják a lájkokat. Igazuk van, de ami nekem a saját dicsvágyamnál jobban szúrja a szemem, az hogy ez nem csak engem érint, sok másik hazai, és külföldi modellezőnél is hasonló dolgok körvonalazódnak. Méltatlanul kevés emberhez jutnak el ezek a munkák, holott pont ezek lennének azok, amik szerintem inspirációt kellene hogy adjanak azoknak, akik egyenlőre még csak a szőnyegen járatják a vonatokat. Ezektől a modellezőktől kellene eltanulni azokat a technikákat, trükköket, amik aztán képessé teszik az embert arra, hogy hasonlóan szépet alkosson. Az internet hőskorának számító 2000-es évek elején/közepén én pl. a Martrain terepasztal weboldalát szó szerint rongyosra olvastam, sok másik hasonló klasszissal (pl. Paksinuti, Dampf, stb.) együtt. De nem. Most kevés kivétellel nem ezeket a munkákat lájkolják, és osztják, a sok poszt között elvesznek, mert a mennyiséggel sokuk nem tud, és/vagy nem akar versenyezni.
Egy szépen kidolgozott terepasztalt évekig tart elkészíteni, egy modell átalakítása, antikolása hetek, hónapok munkája is lehet. Azok akik minőséget próbálnak leteni az asztalra, sokkal kevesebb tartalmat tudnak előállítani, mint az, aki csak készít egy fotót egy mozdonyról az íróasztalon. Egy 10 perces random vonatos videót nekem olyan 4-5 óra csak felvenni, és további 3-4 mire megvágom, megszerkesztem (és ez valami olyan, amin csak mennek a szerelvények). Egy fénykép is sokszor 15-20 perc, mire olyan lesz, hogy azt fel merjem tenni a netre. Ez csak az én tapasztalatom, de szerintem sokan vannak hasonló cipőben. Napi szinten lehetetlen szerintem egynél több értékelhető képet posztolni, illetve heti 1-2 videónál többet feltölteni. Sok olyan modellező van, aki évente tesz fel néhány vieót, vagy újabb galériát. Ők egész egyszerűen láthatatlanok lettek az utóbbi időben. A FB és a YouTube egyszerűen azokat díjazza, akik tonnaszám ontják magukból a képeket, videókat. Ilyen mennyiségben, viszont szerintem nem lehet minőséget alkotni, főleg, ha az embernek ez csak egy hobbi amit a néha szűkös szabadidejében csinál. Szerintem nagy mennyiségben csak gyenge tartalom gyártható, többek között ez is oka lehet annak, hogy miért lesznek ezek a megosztások olyan népszerűek. Egyszerűen sok van belőlük. Ez a szomorú valóság.
Mit lehet tenni ellene? Per pillanat véleményem szerint max. annyit, hogy ne csak megszokásból adjunk lájkot, és éljünk építő jellegű kritikával, hogy a lelkes modellező legközelebb valami szebbet oszthasson meg, és fejlődjön. Csak annak jutalmazzuk egy pacsival, pozitív kommenttel a képét, videóját, aki szerintünk azt megérdemli, megüti azt a szintet amiről azt gondoljuk, hogy mi is szeretnénk eljutni oda.
MÁV jelzések a terepasztalon
Beüzemeltem a DigiTools DigiSignal M4-es jelződekódereket, és beállítottam őket TrainControllerben, így már helyesen meg tudom jeleníteni a terepasztalon a MÁV szabványos jelzésképeket. Készítettem egy rövidke videót is:
D270 Meridian express: Berlin Ostbf. – Budapest Keleti
anno 1986 – a Meridián Expressz áthalad Fenyvesvárad állomáson a V43 1284-es mozdony vontatásával.
Szerelvényösszeállítás:
MÁV V43 1284 – Fuggerth
MÁV Am – Roco
MÁV Bm – Roco
MÁV Bmo – Heris
MÁV Bc – Roco
DR ABme – Roco
Modellbemutató: Fuggerth V43 1284
Ismét jöjjön egy videós bemutató, mégpedig a Fuggerth V43-as mozdonyáról. Ezt a mozdonyt itt a blogon még nem mutattam be soha, így most pótolom ezt:
A Fuggerth V43-as története valamikor a 90-es évek közepén kezdődött, és 2001 decemberében érkeztek meg az első sorozatgyártott mozdonyok a modellboltokba. A modell majdnem 7 éves fejlesztési ideje jól jelzi, hogy mennyire összetett és buktatókkal teli egy formaújdonság elkészítése, legfőképpen egy kis hazai manufaktúra számára, még úgy is, hogy a hajtás fő egységei az M41-es már meglévő alapjaira épültek.
A megjelenés utáni években a 1346-os és 1341-es pályaszámú MÁV mozdonyokat szépen sorban követték a különböző festési és pályaszám variánsok. A történetben Fuggerth Jenő halála lett az első fordulópont, innentől egy ideig bizonytalanná vált a gyártás, de 2010 környékére apróbb a hajtást érintő fejlesztésekkel visszatérni látszott a gyártó, és újabb pályaszámokkal jelent meg a mozdony. Az öröm nem tartott sokáig, a 10-es évek közepén valami ismét történhetett a háttérben, és azóta csak kisebb mennyiségek kerülnek a piacra, elég kiszámíthatatlanul, és az alacsony darabszám miatt szépen lassan emelkedő árakon.
Most térjünk rá a videó tárgyára, mégpedig a 1284-es pályaszámú mozdonyra. A forma a régi, azonban szerintem úgy, ahogy megállta a helyét 2001-ben, úgy megállja 2020-ban is. A kasztni méretarányos, jók a lekerekítések, arányok, szerintem hűen hozza az igazi gép alakját. Ahol viszont egyértelműen kicsit látszik az eltelt 19 év, azok a kiegészítők. A kapaszkodók, és korlátok anyagukban színezett műanyagok, és nagyon kell figyelni a felszerelésüknél, mert hajlamosak törni, illetve bizonyos esetben nem pontosak, a méretek, nehezen illenek az apró furatokba. Jól jellemzi a helyzetet, hogy nekem másfél órába telt míg minden apró kiegészítőt fel tudtam szerelni. A tetőkertnél is hasonló a helyzet a vezetékek és a szigetelők anyagukban színezett műanyagok.
A mozdony festésére és feliratozására nem lehet panasz, a maszkolások szépek, a feliratok élesek, és pontosak. Összességében kívülről én eddig sem találtam komolyabb kifogásolnivalót ezeken az apróságokon kívül a mozdonyon, azonban bent már más a helyzet.
A V43-ast már a kezdetektől kísérte az M41-esektől kapott öröksége, mégpedig a gyenge minőségű hajtás. “Fuggerthes”, szokták mondani rá. Már a 2001-es fórumbejegyzések is arról tanúskodnak, hogy bizony az első gépeknél is hangos, daráló hangot adott a forgóváz, és előfordult fogaskerékugrás a kerekek nagy játéka miatt. A későbbi mozdonyoknál valamelyest javult a helyzet, az én 2008-ban vásárolt 1341-esem már egy jobb szériából származott, de csodát várni nem nagyon lehet. Sokat tud javítani a hajtáson, ha a fogaskerekeket kihézagolják, és így megszüntetik a lötyögésüket, azonban nagyon gépfüggő, hogy mit lehet kihozni belőle, sajnos a hajtás gyártási szórása elég nagy lehet. Ebben az árkategóriában sajnos ez egy nagy feketepont, jóval olcsóbb gépek is sokkal jobb hajtással készülnek. A mozdony a gyári hajtással sajnos nem tud egyenletes lassúmenetet produkálni, apró hosszirányú belengések pedig a sebesség növelésével sem tűnnek el teljesen. A dekóder teljesítmény-szabályzójának állítgatásával lehet segíteni a problémán, de végleges megoldást ez nem nyújt.
Több kisebb cég is kínál alternatívát, a hajtás javítására, van olyan készlet ami csak fogaskerekeket tartalmaz, és olyan is ami teljes hajtásház-cserével jár, egy megfelelő pontossággal gyártott darabra. Reményeim szerint hamarosan ki fogok tudni próbálni egy ilyen feljavítókészletet én is, és be tudok majd számolni az eredményről.
Tudom, hogy a V43-as mozdony egy megosztó modell, lehet nagyon szeretni és utálni, de én nem szeretnék egyik táborba sem beállni. Szerintem a helyén kell kezelni ezt a mozdonyt, és elfogadni, hogy ha a legnagyobb számban a síneken lévő MÁV vontatójárműből szeretnénk egyet a terepasztalunkon vagy gyűjteményünkben tudni egyet, akkor egyszerűen nincs más opció, és együtt kell élni a kompromisszumokkal.
Végezetül, többen kérdezték, hogy miként tudtam venni egy ilyen mozdonyt újonan, a hivatalos forgalmazótól. El kell, mondjam, semmilyen protekcióm, sőt még törzsvásárló kártyám sincs. A forgalmazó webshopjában van egy olyan opció, hogy fel lehet iratkozni az egyes termékekre, hogy ha készletre kerül, akkor email-ben értesítést kapjon az ember. Én így tettem, és amikor jött a mail, meg is tudtam rendelni a webshopon keresztül a mozdonyt.