A héten sikerült megjavíttatnom a két Digitools váltóállító dekóderemet, így végre hozzá tudtam kezdeni az állítóművek bekötéséhez.
Úgy terveztem a dolgot, hogy a nyolc kimenetet vezérelni képes dekódereket a két vezérelni kívánt váltókörzet alá telepítem, így toldás nélkül beköthetőek az elektromágnesek, és a jelzőkhöz sem kell túl sok „tyúkbelet” húzni. Első körben a kezdőpont felőli váltókörzetbe telepítettem a technikát, itt ugyanis már két állítómű is található. Az asztal aljára kis csavarokkal rögzítettem a dekódert, majd szépen sorjában bekötöttem először a két váltót, az egyik címtartományba, majd a négy jelzőt a másikba. A vezérlőjelet a DCC síntápból kapja, továbbá a működéshez szükséges áramot is innen szerzi (az 54W-os trafó bőven bírja szuflával).
Azért fontos, hogy elkülönítsük a jelzőket, és a váltókat, mert előbbieknek folyamatos áramra van szükségük, míg utóbbiaknak csak a kapcsolóimpulzus kell. A Digitools szerkezet úgy működik, hogy a nyolc kimenete két címtartományra van osztva, címtartományonként négy eszköz köthető be. Egy címtartományon belül pedig be tudjuk állítani, hogy a kimenetek impulzust, vagy állandó feszültséget kapjanak (ez nekem pont kapóra jött).
A bekötés után jött a programozás, majd csodák csodájára minden flottul működött. A váltók szépen halkan kattantak egyik állásból a másikba, a jelzők pedig alaphelyzetben tilos jelzést mutattak, majd a MultiMaus állítógombjának átkapcsolása után szabadot (illetve szabad csökkentettet, a kitérők miatt).
A múlt héten történ még némi fejlesztés a felsővezeték-hálózaton, mégpedig megcsináltam a drót kifuttatását az állomáson, az angol-váltó után. Egy Viessmann feszítő került egy sima oszlopra, némi pillanatragasztó segítségével, és mindjárt élethűbben néz ki a drót.
Esti képek
Tehervonatozás
Mivel jórészt csak személyvonatos videóim vannak, csináltam egy tehervonatosat is, amiben az (Ex)Eurocom Traxx, és a MÁV-Cargo-s Taurus megmutathatja képességeit:
Konténer koszolás
Még decemberben, amikor volt némi szabadidőm, egy kicsit élethűbbé tettem két Piko konténert, és egy DB-s konténerszállító-kocsit.
A konténerek először kaptak egy kis átmosást, rozsdabarna, majd szürke színnel, majd jött némi szárazecsetelés, az élek kiemelése céljából. A Hapag-Lloyd-osnak ki lett maszkolva a száma, így olyan hatást próbáltam vele elérni, mintha az újra lett volna festve (ezt még gyakorolnom kell). A kocsi korábban már meg lett fújva egy kis rozsdabarnával, most ő is kapott némi átmosás/szárazecsetelést, hogy passzoljon a konténerekhez.
Fuggerth kapaszkodók házilag
A minap gondolkoztam el azon, hogy mit tudnék csinálni a felsővezeték-építésből megmaradt dróttal, majd rájöttem, hogy remekül fel lehet használni a Fuggerth kocsik kapaszkodóinak feljavítására. A gyári műanyag kapaszkodó kicsit bumfordi, és némileg ront a modell összképén. Még tavaly láttam a börzén egy AlbertModell Ap-t, amin valami saját gyártású kapaszkodó volt, és baromi jól nézett ki, úgyhogy megpróbálkoztam én is a dologgal.
Első körben pontos méretet vettem a furatok távolságáról, és mélységéről, majd ennek megfelelően méretre vágtam a maradék drótokat. Egy kombinált fogó segítségével behajlítottam a két végét, majd próba, hogy illeszkedik-e. A nyolc első kapaszkodóból nyolc sikerült, úgyhogy sárga festékkel lefestettem őket, és a két végére került mindegyiknek egy kis fekete, majd száradás után felraktam a régi helyére őket.
Az eredmény alant látható, sokkal jobban visszaadja az eredetit, mint a műanyag cucc. Nem muszáj felsővezeték-maradékot használni, ha van otthon rossz gitárhúr, vagy egyéb, a gyári furatba beleillő drót, érdemes azzal megpróbálni.
Most már csak a többi hatvannégy legyártása van hátra, és kész is vagyok.
Újév
Először is: Boldog, és modellekben gazdag újévet kívánok minden kedves modellezőtársamnak.
Most, hogy kipihentem az ünnepekkel járó fáradalmakat, és az ünnepek előtti hajtást, végre van időm egy kicsit foglalkozni a bloggal is. Rengeteg dolog nem lett felrakva, megírva, stb, ezeket most megpróbálom pótolni.
Első körben jöjjön egy videó a Gróf Úrról, ezt még karácsony előtt készítettem, de már nem volt erőm belinkelni ide:
Aztán, a két ünnep között megérkezett kis hazánk modellboltjaiba is a Roco Y típusú személykocsija (a sógorék szerencsésebbek voltak, ott már dec. 23-án lehetett kapni). Sok találgatás övezte az idei katalógusban megjelent modellt, nem lehetett tudni, hogy magas, vagy lapos tetős lesz. Végül a magas tetős lett, és a forma a Görlitz-ben gyártott vagonokét mintázza, ennek megfelelően a kocsivégek nem lekerekítettek, mint a Győri kocsiknál.
Ezt a különbséget leszámítva nagyon jól eltalált modellt sikerült készítenie a Roco-nak. A forgóvázak hozzák a Tillig szintjét, az ablakok kidolgozottsága pedig messze veri azt. Az alvázon külön jó pont a tamponozott féknemváltó (ez a konkurenciánál lemaradt), valamint mellékelnek a járműhöz három pár iránytáblát is, amit tetszés szerint felrakhatunk a kocsira a kapaszkodók külön darabok, óvatosan kell miattuk bánni a modellel. A lépcsőket nekünk kell felrakni, de vigyázni kell, csak Roco R3, és attól nagyobb sugarú íveknél használhatóak, ennél kisebb ívekben lelöki azt a kinematika (szerencsére nekem pont R3-as sugarúak az íveim). A belső berendezés véleményem szerint passzentosabb, mint a Tillig-é. A tamponozás, és a feliratok szépek, a kocsi egy 20-35-ös (tehát csak belföldi forgalmú) Győri kocsit mintáz, Debreceni honállomással, 2004-es REV dátummal, tehát még MÁV-os korszakban. A Tillig mellé téve, nagy eltérések nincsenek (a már korábban említett kocsivég sarkosságát kivéve), nyugodtan lehet egy szerelvényben járatni őket. Ezek után kíváncsian várom a Heris Lengyel kocsiját is, remélem hasonló minőségű lesz.
A terepasztalon sok változás nem történt, komolyabb munkát most, januárban tervezek rajta, megpróbálom befejezni a még hiányzó részeket az alagút mellett, valamint a felső-vezeték csinosítása fog következni (remélhetőleg), továbbá lassacskán elkezdem a váltók elektromos bekötését is.