Túlzott elvárások kontra igénytelenség

Túlzott elvárások kontra igénytelenség. Ez a két véglet gyakran megjelenik a hazai fórumokon, és hatalmas összecsapások kerekednek találkozásukból. Igazándiból állást nem tudok foglalni egyik oldal mellett sem, mert mindkét oldal érvei között vannak érthetőek, és így jogosak is lehetnek valamilyen szinten.
 
Ezt az írást 4 éve kezdtem el, és most azért szedtem elő, mert 2021 januárjában újabb frontvonal nyílt a különböző táborok között. Gondolom mindenki tudja miről beszélek. Neveket, konkrét eseteket nem említenék, mert látva az elharapódzó dolgokat nem kívánnék arra a szintre süllyedni, ahol ez jelenleg megy.
 
Mi a gond? Első sorban szerintem a megértés hiánya és az, hogy sokan gondolják magukat az abszolúte frankó tudójának, és írnak olyat a másik félről amit nem szeretnének hogy mondjuk valaki róluk írjon, elfeledkezve arról, hogy ezzel pont ők süllyednek arra a szintre amitől magukat elhatárolni kívánják – és ez sajnos a most mindkét oldalon vaskosan jelen van. Kígyót békát kiáltanak a másikra, ügyvéddel fenyegetőznek, a másik családtagjait becsmérelik. Ez még akkor sem lenne megfelelő hozzáállás, ha 100% igazuk lenne az őket ért sérelmek tekintetében. Nem lehet legitimizálni az erőszakos megnyilvánulásomat azzal, hogy szerintem a másik bunkó és nincs igaza. Ezzel a mentalitással szerintem ugyanazt követik el pepitában, mint amivel ők vádolják a másik oldalt. Egy biztos, megoldani a problémát ezzel valószínüleg nem lehet. Ha a tartalom sértő, vagy problémás, pont a facebook-on van lehetőség az ilyen jelentésére. Ha megtették elegen, és jogos, akkor törölni fogják, tiltják az adott felhasználót. Szerintem felesleges belemenni a bunkózásba és visszafenyegetésbe, továbbá érdemes fejben tartani, hogy a bíróságoknak is valószínüleg jelenleg van fontosabb dolga mint azzal foglalkozni, hogy “csúnyát mondtak a terepasztalomra a facén“.
 
Hol lehetnek ennek a gyökerei? Szerintem mindig nehéz az értelmezés, főleg a kritika értelmezésével lehet nagyon könnyen félrecsúszni. Látom ezt nap, mint nap. Én is tapasztalom. Nekem is írnak sokszor, hogy “ez nem jó“, “az nem jó“. Sokszor első olvasatra máshogy hangzik valami mint másodikra. Sokszor nem látunk a legépelt betűk mögé. Könnyen félreértjük egymást, főleg az online térben. Egy oldalról az a kialakult álláspont, hogy “jajj, ezek a burzsuj önző nagyképű modellezők csak fikáznak engem a kis kezdőt, senki nem ad építő kritikát nekem, nem segítenek“, a másik meg nem érti, hogy miért megy a besértődés azon amit írt “Hiszen én nem fikáztam, csak leírtam, hogy nem WC papírgurigából kell terepet építeni, mert az eredmény nem lesz szép“. Egy-egy ilyen helyzetben azt feledik el megérteni a különböző oldalakon állók, hogy emberi tulajdonság, hogy azt halljuk meg amit hallani akarunk. “A” modellező azért mert nem kapott egy lájkot, és egy olyan kommentet hogy “de szép”, rögtön fikázást kiált. “B” modellező pedig nem érti hogy “A” miért veszi sértésnek azt amit írt. Na én úgy látom hogy az ilyen félreértésekből jutottunk el mostanra oda ahova, és ez inkább csak rosszabb lesz idővel minthogy megoldódna.
 
Szerintem végtelen vitákba lehetne bocsátkozni, és fel lehetne hozni 1000 millió érvet mindegyik oldal mellett, azonban pont sehova nem jutna a dolog ahogy eddig sem jutott. Sokszor egy kérdés viszont csodákat tud tenni. “Ezt hogy értetted?” “Ja hogy azt akartad mondani?” “Ááá, értem, na, majd megpróbálom“. Szerintem ennyi. Vagy ha valami nem tetszik, tovább lehet görgetni. Nem kell segíteni annak aki nem akar segítséget elfogadni.
 
Ha előítéletekkel állunk a másikhoz, akkor a másik is ezt fogja tenni. Pont ezt kapják most oda vissza egymás nyakába. Okos enged… Legyünk mi az okosak.

Modellbemutató: Albert Modell – Tams

Karácsonyi ajándékként kaptam a modellt, jöjjön most egy rövid kis bemutató.

Albert modell Tams

Elsőre, a dobozban, oldalról semmi különöset nem fedez fel az ember, egy sima Eams kocsinak tűnik a jármű. A dobozból kivéve azonban rögtön szemet szúr, hogy ez egy másik fajta kocsi. A tető jellegzetes kék ponyvája, és a ponyvatartó berendezés teszi egyedivé ezt a variánst.
jellegzetes kék tetőponyva

Az alvázon is vannak eltérések, a bordázat az eredetinek megfelelően lett kialakítva, így némileg eltér az Eams kocsiétól.

A feliratok szépek, és pontosak, még a homlokfalakon is minden a helyén van.
részletes feliratok 1

részletes feliratok 2


Összegzésként annyit kell mondanom, hogy ismét kitett magáért a gyártó, egy nagyon szép modellel lehet gazdagabb a gyűjteményünk, ha beszerzünk egy (vagy több) ilyen Tams kocsit.

A freeblog halála

Vége, mára teljesen elérhetetlen lett a freeblog-os blogom, a szolgáltató valószínüleg végleg lehúzta a rolót, így az oda linkelő képeim innen is eltűntek. Szerencsére nem voltam rest, és míg működött a régi blog, készítettem róla egy teljes mentést egy erre szakosodott programmal, így nem veszett kárba semmi. Egy probléma van, hogy az összes bejegyzést egyenként kell ide bemásolnom, így ezzel egy pár hétig még el leszek foglalva, de legalább minden vissza lesz állítva.

Újra megy a blog!

Ismét elindult a blog! Sajnos a freeblog egy tetszhalott állapotba került, ezért kénytelen voltam átköltöztetni blogomat erre a címre. Még töröm a fejem, hogy miként lehetne az összes bejegyzésemet, képemet átmenteni, de legalább az újak megírása nem fog gondot okozni majd.

Karácsonyi jövevények

Idén is hozott némi járművet a Jézuska. Legelőször is egy CAF kocsi érkezett, mondjuk ez még olyan előkarácsonyi dolog volt. Régóta fájt a fogam egy paklikocsira, hát most végre van egy. Ráadásul én a bicikliszállítósra csaptam le, hogy az IC-ken is lehessen drótszamarat szállítani 🙂

A következő két jövevény viszont már tányleg karácsonyra jött. A börzén szereztem be egy Albert féle MOL tartálykocsit. Piko alapra készült a modell, átfestéssel, tamponozással. Az összkép szép, jól visszaadja az eredeti kocsit. Érdekesség, hogy az eredeti modellről hiányzó lefolyásgátlót (ez egy a kocsi oldalára felhegesztett laposvas), Alberték tamponozással pótolták (nemtudom hogy csinálták, de kézzel végigsimítva olyan, mintha tényleg ott lenne).



Az utolsó modell pedig egy Brawa Halbi ABy. Túl sokat nem tudnék mondani róla, mert önmagáért beszél.



Tereprendezés

Már elég régen volt olyan bejegyzés, amiben a terepasztal terep voltát adó folyamatokról írtam (ezalatt a terep kialakítását értem), íme hát némi terepszépítgetés.
Mivel gyakorlatilag csak egy fajta fa díszítette eddig az asztalomat, úgy döntöttem, hogy egy modellboltos látogatást eszközölök, némi minőségi faanyag beszerzése gyanánt. Ki is választottam három különböző fát tartalmazó csomagot, amit hazaérve el is helyeztem, főleg az állomás környékén (a fenti település legtöbbször kiesik a látómezőből). Az eredmény alant, én meg vagyok győzve, lényegesebben élethűbb lett a környezet



A fák mellett beszereztem némi dzsindzsást is (remélem helyesen írtam 😉 ), amit főleg az alagútportálok, és a támfalak környékére telepítettem. Még kelleni fog legalább kétszer ennyi, hogy kellőképpen autentikus legyen a terep, de kezdetnek megteszi.

Temofeszt videók

Tegnap már nem volt erőm megvágni a videókat, de ma reggel korán keltem, és elkészítettem két rövidke összeállítást:

Bombardier nyílt nap

Május 1 alkalmából nyílt napot tartott a Bombardier a Dunakeszi Járműjavítóban, amire én is kilátogattam. Túl sokat regélni nem lehet róla, beszéljenek a képek:








Modellbemutató: PIKO 1116 015-7

A tegnapi nap reggelén, az internetet böngészve nagy örömmel konstatáltam, hogy a M&H-ba, megérkezett a MÁV-Cargós Taurus. Fel is kerekedtem még délelőtt, meglátogattam a boltot, ahol élőben is megtekintettem a gépet. Egy rövid menetpróba után pénztár, és gyorsan haza, mert még munka előtt ki akartam próbálni az új szerzeményt.


Itthon egy gyors kupplung-csere következett (még szerencse, hogy régebben betáraztam a magasságában állítható Roco rövid-kapcsolóból), majd ideiglenesen belehelyeztem egy dekódert. Elsőre nekem halkabbnak, és finomabb járásúnak tűnt, mint a másik kettő Piko 1047-es, majd kipróbáltam társait, és igen, lehet, hogy az összerakáson javított az évek elteltével a gyár, mert tényleg jobb lett a járása (gyanítom, hogy a csiga lett jobb minőségű benne). A szokásos bejáratás után adtam neki egy kis mozgatni való tehervonatot.


Maga a kasztni a szokásos, Piko Taurus. Egybeöntött kapaszkodók, és ablaktörlő, ezek a negatívumok, máskülönben a festés hibátlanra sikerült, és a matrica is jó minőségű lett, a tamponozás éles, és pontos, nézegettem képeket az eredetiről, de én feliratozásban nem találtam hibát, a színek is jól eltaláltak. Lehet, hogy újabb szerszámmal is készült a modell, mert a lemezek kontúrjai, sokkal élesebbek, mint a két másik mozdonyon.




Összességében ugyan nem annyira részletes a modell (ez csak közelebbről látszik), viszont igazán megéri az árát, és 30-40 cm-ről már egész jó összképet kapunk.

Vége

Ennyi volt. Legalábbis az extra.hu-s weboldalamnak. A szolgáltató fizetőssé tette a szolgáltatást, és amíg nem sikerül másik tárhelyet találni, szünetel az stmodell weblapja, úgyhogy marad a blogolás egyenlőre. Az asztal most éppen csinosítgatás alatt van, majd teszek fel képeket, hogy miként halad a munka.