Mitől beteg a hazai vasútmodellezés? – 2. rész

Az előző részben már említettem ennek a résznek a szereplőit, lássuk most a modellezők fő típusait.
Alapvetően én két nagy csoportra bontanám a hazai modellezés szereplőit, az egyik csoport a konstruktív, a másik a destruktív modellező.

Konstruktív:

A lelkes
Ő az, akinek nincs még nagy tapasztalata, és sok modellje, de mégis nagyon pozitívan áll a dolgokhoz. Nem fél feltenni a kérdését a fórumokon, hallgat a tapasztaltabbakra, megosztja munkáit, amiken szépen látszik a fejlődése. Csak pozitív jellegű megnyilvánulásai vannak.
A csendes profi
Kicsi csoportja ez a modellezőknek. Ő az, aki ritkán szólal meg, de olyankor megkérdőjelezhetetlen amit mond. Nem nagyon szeret publikálni, nincs, vagy csak minimális a webes jelenléte. Munkái gyönyörűek, mégsem kérkedik velük. Nagyobb vitákba nem keveredik, mindig megőrzi jó hírét.
A segítőkész profi
Még a csendes profiknál is kevesebben vannak. Rendkívül türelmesen válaszolnak még egyszerűbb kérdésekre is. Munkáik nekik is pazarok, néha közszemlére is teszik őket, megosztják tapasztalataikat. Ők konfrontálódni is szoktak, álláspontjuk sziklaszilárd, de hírnevükre ügyelnek, tudják mikor kell egy vitából kiszállni. Internetes jelenlétük meghatározó (van rendszeresen frissített weboldala, blogja), sokat lehet tanulni az általuk közzétett anyagokból.
A segítőkész
Átlagos modellező, már van tapasztalata, kisebb-nagyobb gyűjteménye, terepasztala is. Az interneten aktívan jelen van, szintén blogot vagy weboldalt üzemeltet. Előszeretettel vesz részt vitákban, véleményét megvédi, de hajlandó másokat is meghallgatni.
A gyűjtő
Nincs terepasztala, általában vitrinbe / polcra gyűjti a modelleket, amiket néha szőnyegvasúton, vagy kiállításokon megfuttat. Hatalmas a gyűjteménye, de mégsem kérkedik vele. Olyan járművei vannak, amiről sokan csak álmodnak, ezeket mind hosszú és kitartó munka / keresgélés árán szerezte be. Ért a modellekhez. Mindegyiket álmából felkeltve is ismeri. Pontosan tudja, hogy mik a jellegzetességek, hiányosságok. Jó megfigyelő. Webes jelenléte minimmális, inkább csak a beszerzések kapcsán tesz fel egy-egy képet, komolyabb vitákba nem bonyolódik. A kérdésekre készségesen válaszol, és nem rest privátban képeket küldeni a modelljeiről azoknak, akik kérnek tőle.

Destruktív:

A kötekedő
Neki semmi sem jó, ő mindent jobban tud, és mindenkinél hangosabb. Ha kell százszor leírja, de akkor is övé az utolsó szó. Adatlapja majdnem üres (esetleg tartalmaz egy semmitmondó email címet), facebook profilképe fiktív, adatlapján ott sem sokat találunk. Ugyan rendszeresen kifejti véleményét mások munkájáról, még senki sem látott tőle semmit.
A fikanick
Egyértelműen csak mások pocskondiázására létrehozott nick. Tulajdonosa nem ismert, de stílusából és felbukkanásából gyanítható, hogy kihez tartozik. Tulajdonosa konfliktus-kerülő, saját nevével nem meri felvállalni véleményét, nem mer konfrontálódni. Sokszor 4-5 is tartozik egy személyhez, néha csapatostól bukkannak fel, és bizonygatják igazukat.
Az okoskodó
Ő a mindenható. Ő mindent jobban tud. Neki szabad mindenkit kioktatnia. Amit ő mond, az úgy van. Mások véleménye nem számít, az ő szavában nem lehet kételkedni. A saját dolgaival, és tudásával folyton kérkedik, másokat lenéz. Vele csak egyetérteni lehet. Hajlamos más beszélgetésekbe, és más dolgába belefolyni, ott akadékoskodni.
A mimózalelkű
Félénk, általában csak olvas. Munkássága átlagos, vannak modelljei, terepasztala, éptget is ezt-azt. Saját munkáit alig meri bemutatni, mert “Mi lesz, ha valaki véleményezi?“, amikor pedig valamit be is mutat a közönségnek, pár komment után gyorsan visszavonul, mert “Lám jönnek is rá a csúnya kommentek. Nem értékelik ezek a munkámat.“. Véleményét néha kinyilvánítja ugyan, de nem védi meg azt. Vitákba ritkán keveredik, és sokszor egy erősebb odaszólás után törli magát, de aztán valahogy mindig visszaregisztrál.
A nepper
A börze topikok a lakhelyei. Legalább heti kétszer berak több tucat eladó dolgot, mindig másokat. Állítása szerint modellező, de még semmit nem láttunk tőle, eladó modelleken kívül. Általában normális áron kínálja portékéját, azonban sok esetben borsos árat kér egy-egy járműért. Aki megemlíti neki, hogy sokallja ezt, általában hamar megkapja a magáét, amihez a nepper előszeretettel használja fikanick flottáját.
Az aljas nepper
A modellezőtársadalom legalja. Arcátlanul magas árat kér mindenért amit árul. Stílusa bunkó, lekezelő. Vele csak egyetérteni lehet, amikor 75 ezerért árulja azt a pár darab V43-ast amit egy héttel korábban 45-ért vett a modellboltban. Aki nála vásárol az biztos hogy póruljár. Garanciát semmire sem ad, néha követ dobozol be és küld el modell helyett az óvatlannak, aki nem személyesen veszi át a portékáját. Ha valaki kritikát fogalmaz meg vele szemben, az rögtön “ostoba”. Általában fals híreszteléseket terjeszt, hogy kívánatosabbá tegye termékeit (pl.: az xy gyártó megszűnt, már nem gyárt, de nálam jó áron lehet megvenni a modelljeit, csak amíg a készletem tart). Gyakran keveredik önellentmondásba magával is, de ezt nem veszi észre.
A szegecsszámláló
Neki nem lehet ám bármit eladni. Ő tudja, hogy azon a mozdonyon az az apró biz-basz nem úgy néz ki mint a valóságban. Neki ilyen silány vacak nem kell, hiszen hogy mutatna a gyűjteményében. Tőle saját modellről készült képet nem láttunk soha, mindig csak beszél róluk. Minden hibát felfedez, és szóvátesz. Fennhangon kioktat mindenkit, számára nincsen kompromisszum, ha vasútmodellről van szó. Neki csak a tökéletes kell. Ebből kifolyólag valószinüleg alig vannak járművei, terepasztala sem lehet. Általában néma csendben marad, amikor az általa felhántorgatott részletről kiderül, hogy az eredeti járművön is pont olyan, mint a modellen.
A minőségi modellező
Ő az, aki el van ájulva magától, mert az anyagi háttere lévén mindent megvehet magának. Rengeteg járműve van, és büszkén mutogatja újabb, és újabb beszerzéseit. Ő mindent tud, ő mindent megvehet. Terepasztala nincs, de ha van is, azt nem ő építette, hanem jellemzően valakivel csináltatta (ellenben úgy adja elő, mintha ő építette volna). Nagyon érzékeny a minőségre. Ha egy modellen gyárilag van valami apró hiba, esetleg ragasztani/szerelni kell valamit, az rögtön pocsék, silány vacak. Neki ennyi pénzért olyan legyen tökéletes. Rendkívül kritikus mindennel szemben. Valószinüleg teljesen technikai analfabéta, mert a hozzászólásaiból az derül ki, hogy egy dekóder berakása is komoly gondot okoz neki. Büszke, és általában magas lóról néz le a pornépre, akik mondjuk tanácsot adnak neki, hogy megoldja a problémáit. Neki nem kell tanács, neki olyan modell kell amit nem kell a megvásárlás után szerelgetni.
Van egy csoportjuk akik hihetetlen mohóságuk miatt nagyon rövid idő alatt hatalmas gyűjteményre tesznek szert, ész nélkül vásárolnak, majd kis idő elteltével hirtelen teljesen leépítik gyűjteményüket (hogy miért, az rejtély, lehet hogy megunta, lehet hogy olyan helyzetbe került, hogy nem bírja ezt fenntartani), és eltűnnek a süllyesztőben.
A (fióknak) gyűjtő
A meg nem értett zseni, az, aki már évtizedek óta gyűjt, és csak fehér kesztűvel nyúl bármihez is. Rengeteg ritka modellje van, tele van ezekkel már legalább két szekrény is, de vitrin helyett inkább a fiókban tartja őket dobozban, nehogy bajuk legyen. Járatásról szó sem lehet, hiszen azzal csökkenne az értékük. Számára minden a dobozban jó csak, mert ott nem érheti őket még napfény sem, és nem nyúlhat hozzájuk senki. Legszívesebben ki sem csomagolná őket, de a fényképezéshez bizony elő kell venni őket, így néhány kép erejéig levegőznek egyet, majd mennek vissza a biztonságot nyújtó hungarocelbe, a szekrény mélyére. Néhány, kisebb értékű járművet a polcon tart, de csak azért, hogy emlékeztessék rá, neki vannak modelljei is. Nagyon büszke a gyűjteményére, és ennek hangot is ad. Terepasztal építésen még nem gondolkozott, mert ugyan lenne rá hely meg keret is, de olyan veszélynek nem tenné ki értékes gyűjteményét, mint ami ott érhetné őket.
Az agresszív kezdő
Onnan lehet megismerni, hogy pár napos regisztrációval már követelőzik, és agresszívoskodik. Neki mondják meg azonnal a választ! Visszakeresni? Ugyan már! A legalapvetőbb dolgokat kérdezgeti folyton, és amikor valaki felhívja rá a figyelmét, hogy esetleg először olvasson utána, rögtön megsértődik. A kritikát nem érti, ha valaki építő jelleggel tanácsol valamit, rögtön magára veszi. Pár nap alatt lejártaja magát, majd előbb-utóbb a moderáció melegebb éghajlatra küldi. Néha előfordul, hogy ért a szóból és más néven reinkarnálódik, egy mérsékeltebb stílussal, néha viszont ugyanazzal a hévvel folytatja.

————–

Nagyjából ennyi lenne, az én szubjektív véleményem szerint. Nem sorolnék senkit sehova, így magamat sem, mindenki döntse el, hogy mit érez, hova tartozik.

Mitől beteg a hazai vasútmodellezés? – 1. rész

Régóta gondolkodtam, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, és végül úgy döntöttem, hogy igen. Biztos vagyok benne, hogy ezután még többen lesznek majd, akik nemtetszésüket fejezik majd ki velem szemben itt és a fórumon is de ezt már megszoktam.
Mitől beteg? Maga a kérdés először talán 3 éve fogalmazódott meg bennem. Akkor még elég sok magyar vonatkozású újdonság került a boltokba évről-évre, és ezek kapcsán bukkantak felszínre bizonyos dolgok. Általánosságban elmondható, hogy a magyar piac kicsi, rendkívül árérzékeny, és tele van országspecifikus dolgokkal. Eddig nem is lenne gond, mert majdnem az összes környező ország is hasonló cipőben jár, azonban itthon van még egy specialitás: hiperérzékenység a minőségre, és szegecsekre. Nem, nem tudtan jobb szót találni rá.
Mi ez valójában? Legyen olcsó, de legyen tökéletes minden elemében. Egy példával tudnám szemléltetni. Amint megjelenik egy magyar vonatkozású modell, pillanatok alatt apró darabokra szedi a modellező közösség, és a legkisebb hibába is beleköt. Semmi tolerancia, semmi kompromisszumkészség. Megérteni azt, hogy egy apró részlet kidolgozása aránytalanul sokba kerül a gyártónak, és inkább lehagyja? Ugyan már! Most nyilván nem arra gondolok, hogy egy fantáziamodellt (pl. Roco M49) becsmérelnek, vagy egy tényleg ordító hibát tesznek szóvá, hanem olyan dolgokba kötnek bele, mint az, hogy nem megfelelően áll a laprugó az Albert modell kocsikon. Mi van? Aztán a múltkor volt egy arc, aki az Eams kocsira kijelentette, hogy neki az nem jó, mert nem tökéletes, és hogy ilyen kompromisszumokat, mint hogy valami gerenda vastagabb, mint az eredetin nem tud bevállalni (aztán arra, hogy mutassa már meg azt a dioráma kidolgozottságú asztalt, amin majd futtatja, nem tudott mit mondani), mert hogy egy Roco Szergej mögött milyen hülyén nézne már ki (na, neki sem sok modellje lehet, ha ennyire szegecsszámláló).
Ilyenkor általában hosszú kommentfolyamok születnek mind az index fórumon, mind a Facebook csoportokban, pro, és kontra (általában mindig a negatív hangok vannak többségben). Észérvekkel nem lehet ilyenkor hatni egyik félre sem, és végletekig menő személyeskedésbe torkollanak ezek a viták.
Szőrszálhasogatás, semmi sem jó, illetve olyan szempontok priorizálása, amik az én fejemben soha nem fordulnának meg. Csoda, hogy ezek után alig van gyártó, aki a hazai modellekbe időt és pénzt fektet? Szerintem nem.
A fenti probléma azonban csak a tünet. A forrás máshol van. Mindegy, hogy index fórum, vagy Facebook csoport, a gond ugyanaz. Vannak egyének, akik általában mindent magukra vesznek, és ha valaki olyat ír, ami nem az ő szájízüknek megfelelő, azt képtelenek megfelelő stílusban kommunikálni, illetve sokszor kényszernek érzik, hogy más beszélgetésébe beleokoskodjanak, és kiforgassák a szavait. Mivel én általában a “másik” oldalon vagyok az ilyen vitákban, jól meg is szoktam kapni a magamét, ők viszont szentek és sérthetetlenek (gyanítom, hogy több nick van, mint természetes személy). Vagy azt gondolod mint ők, vagy jól megkapod a magadét, például úgy, mint ahogy én “Azt hittem mélyebbre nem tudsz süllyedni az ostobaságban és értetlenkedésben, de tévedtem. Szándékos trollkodsz vagy tényleg ilyen vagy?“. Nyilván ostobaságban süllyedek, és trollkodok a kemény egy darab nickemmel már 2009-óta. Mindegy. Látszik, hogy a kérdésemre értelmes választ már nem tud adni, ilyenkor úgy gondolja, hogy ha ostobának titulálja a másikat, akkor ő nyert.
A fenti esetnél a probléma abból indult ki, hogy nem értettem (és ezt szóvá is tettem), hogy miért jó az, ha valaki kiad két havi minimálbért egy mozdonyért, amit aztán még csak ki sem próbál, csak rögtön beteszi a vitrinbe, nehogy megsérüljön. Fura. De még furábbak a szekrényfiókba gyűjtők. Ismerek ilyet, és hallottam már mástól is olyan emberről, akinek konkrétan egy komplett lakás összes szekrénye tele volt bedobozolt modellekkel. Durva mi? Na, de nem lövöm le a következő témámat, a modellezők típusairól.
Aztán itt ezen a ponton meg kell említenem egy már régóta nem publikáló bloggert. Ő Vasutaskritikus. Nem tudom miért hagyta abba a dolgot, ugyan bár voltak durva írásai, alapvetően jól ismertette a hazai modellezőtársadalmat, és helyzetet. Hogy miért említettem meg őt? A napokban olvastam egy régebbi írását: A minőségi modellezés címűt . Nem hosszú, de a kommentek miatt érdemes rápillantani. Tanulságos, és jól mutatja a fentebb felvázolt problémákat.
Ennyit mára, de ezt a témát még folytatni akarom.
A kommentekben ne kíméljetet!