Fuggerth mozdonyaim számára már rég érett egy alaposabb szerviz, és mivel valami komolyabb rendbetételt akartam, felkerestem a gyártó oldalán megadott elérhetőségen üzemelő Fuggerth szervizt. A kapcsolatfelvétel után szép sorba meg is érkeztek a rendkívül segítőkész sráchoz a mozdonyok, a két V43-as, és a 2104-es csörgő. Amint visszakaptam a gépeket, nem hittem a szememnek, és a fülemnek sem. A csörgő-morgó, kerepelő hangok eltűntek. A járművek futása sima, és rángatásmentes lett, és üzembiztonságuk is jelentősen javult. Mindenképpen megéri a régebbi gépeket elvinni, és kicsit rendbe tenni, mert gyakorlatilag Roco-t megszégyenítő hajtást készít a mester, csupán a gyári alkatrészek felhasználásával (nincs berhelés, buherálás).
Az alábbi kis videót hoztam össze a héten, ezen megtekinthető a mozdonyok menettulajdonságai mind lassú-menetben, mind szerelvénnyel.
Peronvilágítás
Ahogy lassan beköszönt az ősz, és rövidülnek a nappalok, jobbnak láttam beüzemelni a már korábban telepített peron, és parkolóvilágítást. Az eredmény alant látható. Az állomásépületre még tervezek szerelni két-három lámpát, valamint tervben van egy Viessmann reflektor telepítése a rakodóvágányokhoz. A faluba még tervezés, és beszerzés alatt vannak a világítótestek, de előbb-utóbb ott is felgyúlnak a fények.
Intercity projekt #1
Viszonylag régóta tervezgetem, hogy valamilyen alapból elkészítek egy szerelvény 2. generációs IC kocsit. Első körben a Tillig Y kocsit szemeltem ki alapnak, de hosszas nézegetés, méregetés után rájöttem, hogy az IC kocsik sajátos kialakításásból kifolyólag átalakítással szinte lehetetlen tökéletes modellt készíteni, ugyanis gyakorlatilag a teljes oldalfalat cserélni kéne, és egy tízezer forintos modellt csak a tető, és az alváz miatt fölösleges szétbarmolni, pláne ha kétséges a projekt sikeressége.
Ha nem lehet az eredetinek megfelelő modellt készíteni, akkor célszerűbb olcsóbb bázismodellt alapul véve nekilátni a dolognak. A fórumokon már feltüntek Piko, és Roco hobby kocsikból átalakított 3G-s IC kocsik, Tilligből készült GySEV 20-33-as kocsik, valamint Schicht-ből átalakított 20-67-esek. A Schicht alap nekem is megtetszett, révén, hogy olcsó, könnyen átalakítható, és az ember szíve nem fáj annyira egy kevésbé drága kocsi után, ha esetleg elrontja (ja, és nem mellesleg valahogy arányaiban is közelebb áll az igazihoz, mert jóval kisebbek az ablakai, mint a Tillignek).
Első körben beszereztem egy CSD, és egy DR-es festésű másodosztályú járművet, átalakítás céljából (ugyan van itthon egy 2. osztályú MÁV-os, de az teljesen hibátlan, és nem lenne szívem hozzányúlni).
Ha jól akarunk dolgozni, szükséges a megfelelő előkészület. A modelleket gondosan szétszedtem, megtisztítottam, majd kiszedtem az ablakokat. Ezután jöhetett a festék eltávolítása, ami az ilyen régi modelleknél alap, mert olyan vastag rétegben van rajtuk, hogy ha ráfújunk, előszeretettel pattogzik le róla az új réteg. Nekem a fékolajos dolog valahogy első hallásra is unszimpatikusnak tűnt, így az acetonmentes körömlakk-lemosós megoldás mellett döntöttem (ez már korábban jól bevállt egy MÁV-os Schicht 1. osztálynál is). A folyamat egyszerű, és gyors. Az ember fog egy darab vattát, megnedvesíti a lemosóval, majd szépen elkezdi ledörzsölni a modellről a festéket (ami egyébként viharos gyorsasággal elkezd lejönni). Nagy előnye, hogy nem áll a műanyag kasztni órákon keresztül maró, oldó, és egyéb anyagban, így nem lágyulhat meg. A végeredmény a következő lett:
Igyekeztem a leginkább életszerűre csinálni modellemet, így a tetőn található szellőzőrácsot, és paneleket, valamint az ereszt, és az iránytáblát le kellett csiszolnom. Első körben, multifunkciós kéziszerszám segítségével durván lekaptam a kiálló részeket, majd ezután 300-as csiszolópapír, és egy lavór víz segítségével simára políroztam a felületet. Ahol esetleg nagyobb egyenetlenség volt, azt tömítőpasztával tettem simává, valamint ezzel tüntettem el a kapaszkodók mélyedéseit is.
Az IC kocsik egyik fontos eleme a nagyméretű önműködő ajtó. Ez megegyezik a CAF kocsikon használt ajtótípussal, így a méreteket onnan vettem elkészítéséhez. Az ajtók alapja egy átlátszó fólia lap, amit méretre vágtam, és a hátulját feketére festettem, majd egyszerűen a régi ajtó elé ragasztottam (itt pont kapóra jött az ajtó körüli keret, ami tökéletes alapot adott a ragasztásnak). A kocsik átjáróajtajait is hasonló módszerrel készítettem el.
Ezek után jöhetett a festés. Az ajtókat kimaszkoltam, majd a már korábban kikevert „MÁV-os kék” festékem felhasználásával lefújtam őket.
Fontos megjegyeznem, hogy a festék száradását meg kell várni, mielőtt maszkolunk, és más színt viszünk fel a modellre, ellenkező esetben nagyon csúnya dolgok tudnak történni (ezt először a fentebb említett Schicht 1. osztályú kocsi esetében tapasztaltam meg először). Általában egy nap elég szokott lenni, és jöhet a maszkolás, és a következő réteg, a tető, és az ajtó szürkéje. Az ajtók festése előtt kimaszkoltam az ablakok helyét is. A szürke száradása után jöhetett a fehér csík az oldalán. A csík 6mm magas, és a kocsiszekrény aljától 2mm-re kezdődik.
A következő menetben, a forgóvázak, és az alváz festése, valamint az ablakok, és a feliratok elkészítése lesz kivesézve.
Panoráma
Eddig még nem tudtam csinálni, az egész asztalt magába foglaló fényképet, jelentem, most némi PhotoShop-os segítséggel sikerült, íme az eredmény:
A széle felé egy kicsit torzít, de sajnos ez a panorámák átka. Legközelebb majd próbálok jobban svenkelni a géppel.
Fatelepítés
Egy kis „hozott anyagból” való dolgozást követtem el a napokban, ugyanis úgy döntöttem, hogy itt az ideje a terepasztalon a fatelepítésnek.
A korábbi asztalaimról maradt fák a pincében várták ezt a napot, és „leporolásuk” után örömmel foglalták el új helyüket. Első körben az állomás parkolója mellé került néhány, az autóknak árnyékot adó fa.
A korábbi asztalomnál sajnos elkövettem azt a hibát, hogy voltak olyan helyek, ahol túl sűrűn volt „erdő”, máshol pedig túlságosan elszórtan jutottak fák a terepre. Itt most arra igyekeztem figyelni, hogy megtaláljam a megfelelő egyensúlyt, és igyekeztem kellően esztétikusan elhelyezni a tereptárgyakat. Az alsó részre szerintem nem nagyon fogok már telepíteni, a felső, faluba viszont még van is hely, és kell is majd még raknom néhány kisebb-nagyobb fát, hogy megfelelő legyen az összkép.
Előkerültek a régi, bontott kerítésdarabok is, ezeknek jelenleg a megtisztítása van folyamatban, de szerintem lassan elkezdem a „parcellázást” is.
Az utóbbi pár hét
Eléggé el voltam foglalva a legutóbbi poszt óta, főleg az okj-s vizsgámra készültem, így nem nagyon volt időm a bloggal, és a terepasztallal foglalkozni (persze azért néha megjárattam a szerelvényeket).
Azért az elmúlt hónapban is történt egy-két változás. Tartottam egy kis profiltisztítást, aminek keretében megváltam a Sachsen Am, és Bm kocsimtól, helyükre pedig érkezett egy Tillig Ep.VI-s B. A kocsi hozza azt a színvonalat, amit már korábban beszerzett 1/2-osztályú társa is képvisel, így tökéletesen illik a gyorsvonatba, amit jelenleg a 19-es NoHAB-al húzok.
Egy kicsit alkottam Photoshop-ban is, a következő projekt, a MÁV TRAXX előkészítését végeztem el. A bázismodell a jelenleg DB-s színekben leledző 185 099-9-es mozdony lesz, ebből készítem majd el a Trakciós mozdonyt (természetesen a Svájci áramszedők el lesznek távolítva róla). Ha lehet hinni az előzetes képeknek, akkor kb. így fog majd kinézni, de azért megvárom az első fotókat az igazi mozdonyról, nehogy hiába dolgozzak.
Modellbemutató: ROCO M61 019
Teljesen véletlenül vettem észre szombat este, hogy a Medikernél akciós a 19-es NOHAB, de ekkor pechemre már azt írta a webshop, hogy csak rendelésre van, mert elfogyott a készlet. Már régóta szerettem volna egy társat a Huszasnak, és hát egy próbát megért a dolog, így ma ebéd után felkerestem a boltot, hátha még szerencsével járok… és igen, pont akkor jött meg a szállítmány a Roco-tól, így rögtön le is csaptam a modellre.
Mivel már egy ideje van Roco NOHAB-om, túl sok meglepetésre nem számítottam. A csomagolás a szokásos, mellékelve a pályakotrók, légtömlők, visszapillantó, és a kürtök, valamint két rövidkapcsoló. Első körben a dekóder beépítésével kezdtem, majd felkerültek a kiegészítők, az egyik oldalra a teljes pályakotró, és légtömlők. Egy kicsit átrendeztem a kerekeket, a tapadógyűrűseket a forgóvázak belső végére raktam, mert így tapasztalatom szerint így jobb mozdony áramszedése (a tapadógyűrűs kerék gyakorlatilag nem szed áramot). LokProgrammer-el feltöltöttem a már a másik mozdonyhoz beállított értékeket, és végre jöhetett a sínre-helyezés. Ekkor kellemes meglepetés ért, ugyanis a mozdony szinte teljesen hangtalanul indult, és járt vagy fél órát az asztalon, a 020-asnál tapasztalt hangzavar elmaradt. Bejáratás után készült pár kép, és vonatot is kapott.
A festés szép, nem lehet rá panasz, a kiegészítőkkel is minden rendben volt, valamint az ára is egészen baráti (a magyar igényeknek ez az ár mindenképpen jobban megfelel, mint a korábbi, 45-50ezer körüli), és a hajtás is lényegesen jobb, mint az elődben, szóval megérte megvenni. Egy dolog még feltűnt rajta, mégpedig az elején, a MÁV felirat hiánya. Rövid keresgetés után azonban megnyugodtam, mert a modell a jelenlegi, tehát Ep.VI-os állapotot modellezi (a gép ugye a Nosztalgia Kft. tulajdona, ezért nincs rajta MÁV jelzés). Nagyjából ennyit lehet elmondani a mozdonyról, most sietek, mert még megyek vele egy pár kört…
Modellbemutató: ROCO Gbs
Ezt a modellt nem hagyhattam ki, mert annyira jellegzetes járműve a 90-es évek magyar tehervonatainak, és még most is lehet látni belőlük itt ott egy darabot valamelyik tárolóvágányon (sajnos csak selejtezett állapotban, nem hiszem, hogy van még belőle állományban).
A ROCO modellje jól visszaadja az eredeti formát. A kaszni kellőképpen ki van dolgozva, és az alváz is szép. Talán a homlokfalon található korlátokat érdemesebb lett volna külön, felragasztható alkatrészként elkészíteni, nem pedig egybeönteni a kasznival. Külön jó pont, hogy az oldalajtók eltolhatóak, így a rakodóvágányon elő lehet idézni a jármű berakodását. Egyetlen dolog, ami nem tetszik, az a szín. A többi MÁV-os teherkocsi közül merően elütő színt választott a ROCO, ami nekem kicsit furán hat. Tudom, hogy két egyforma árnyalatú kocsi nem létezik, de ez tényleg nagyon élénkre sikeredett, olyan „még festékszagú” mivoltában modellezi az eredetit.
A jármű tamponozása éles, és helyes. A futása megfelelő, még a kisebb ívekben sem szorul, köszönhetően annak, hogy a tengelyek minimális kanyarodásra képesek. Rövid-kapcsolóval az ütközők egyenesben szépen összeérnek, magasságuk megfelelő. A modell ár/érték aránya jó, egy GOSA kocsi árából kijön kettő is belőle. Magyar témájú asztalra kötelező darab.
Vmax
Az utóbbi napokban állítgattam egy kicsit a mozdonyaim dekódereinek beállításait. A problémám az volt, hogy ugyan már korábban csökkentettem a maximális sebességüket, de még így is nagyon gyorsan ment egyik-másik gép.
Első körben lemértem a mozdonyok maximális sebességét. Meglepő számokat kaptam az értékek átváltása után. A valósághoz legközelebb a két Teknő állt, náluk 170Km/h sebességet mértem, ami nagyjából meg is felel a valós 160-as engedélyezett sebességüknek (jó, tudom, a GySEV gép LZB-vel tud 230-at is, de most az EVM-160-as sebességet vettem alapul), hozzáteszem, ez a tempó elég ijesztően hatott az asztalon (hál’ istennek nem történt siklás). LokProgrammer-el orvosoltam a problémát, és az eredeti sebességnek az 54%-ra visszavettem a maximumot, így megkaptam a 160-as végsebességet.
A többi mozdonynál még rosszabb eredményt kaptam. A Szergej például szintén 170-et ment, a Fuggerth mozdonyok végsebességét alig bírtam lemérni, mert azt hittem, hogy lerepülnek a pályáról (kb. 250-körül volt a sebességük). A NoHAB hasonlóan teljesített, mint a Szergej, 190-et mértem nála. Gyors számolgatások után mindegyik mozdonyra feltöltöttem az általam kiszámított értékekre alapuló sebességgörbét, és módosítgattam még a mozdonyok gyorsulás- lassulás értékén is.
A végeredmény megérte. A leglátványosabbat a Fuggerth gépek menetdinamikája javult, immáron teljes sebességnél nem akarnak Guinness rekordot dönteni, és az alacsonyabb tartományokban is finomabban gyorsulnak, mozgásuk kezd hasonlítani az eredetiekre, de szinte mindegyik mozdonyom szebben fut az új beállításokkal.
Aki digitális rendszerrel rendelkezik, annak érdemes megmérnie járműveinek sebességét, és az igazihoz állítani azt, mert a valósághűbb futás mellett biztonságosabb lesz a menet. Egyébként a „nagy” könyv szerint (Gerhard Trost – Vasútmodellezés), érdemes a sebességet az eredeti 70%-ra állítani, hogy valósághűbb látszatot kapjunk (ugyebár a terepasztalon a távolságok torzítottak, így jobban néz ki, ha lassabban megy a vonat).
M62 265
A teljes száradás után felkerült a mozdonyra a pályaszám, valamint kifestésre kerültek a korlátok, és a fellépők is. Oldalt vizesmatricát használtam, elöl pedig fotopapírra nyomtattam a pályaszámot. Összességében szerintem viszonylag jól sikerült a mozdony, habár nagyon közelről fényképezve az oldalán egy-két helyen látszik, hogy ott vastagabb festék van rajta, de sajnos a sárga csíkokat csak így tudtam eltüntetni. Szóval nagyvonalakban ennyit az átalakításról, most beszéljenek a képek.
A régi- új mozdonyom
A Szergej átalakításának következő lépése a mozdony homlokának sára színűre festése volt. miután megszáradt az alap piros festék, kimaszkoltam a festendő részeket, és sárga festékkel lefújtam. A forgóvázmaszkokra is felkerült a szürke festék, ezt is festékszóróval végeztem. Miután a kasztnin megszáradt a sárga, ismét maszkolás történt, majd jött a pályakotró szürkére festése. Itt finom ecsetet, és kellőképpen híg festéket használtam, mert a festékszóró használata túlságosan komplikált lett volna.
Nem csak a mozdony külseje esett át némi változáson, a belső is megújult. Kifestettem a gépteret, és a vezetőállásokat igazi MÁV-zöldre, és egy új mozdonyvezető-figura is került a gépbe.
A végső összerakás előtt még történt némi javítgatás, ehhez egy nagyon vékony ecsetet használtam. Az ablakok, korlátok, és a többi kiegészítő szépen sorban felkerült a mozdonyra, ami így elnyerte végső kinézetét. A pályaszámokat még nem ragasztottam fel, de így is visszaköszön az igazi klasszik szergejes „életérzés”
Nagy…
…fába vágtam a fejszémet, az biztos, amikor a Roco M62-100-as átalakítása mellett döntöttem. Nemcsak azért, mert eddig csak néhány régi Schicht kocsin gyakoroltam a modellek átfestését, hanem azért is, mert egy esetleges hibát egy ilyen drága modellen nehezebben visel el az ember. Azért fogtam bele a dologba, mert valahogy sohasem jött be nekem az Ep.III-as festés ennél a mozdonynál, és mivel a 230-asról lemaradtam, csak az átfestés jöhet szóba (tudom, lesz most új szergej, de az megint csak vörös csillagos).
A korábbi modellek festésénél már megtanultam, hogy minél alaposabb az előkészület, annál nagyobb az esélye, hogy sikerül a festés. Alapból két palack sűrített levegővel vágtam neki a dolognak, és a festéket is igen gondosan, és megfelelően hígra kevertem, valamint egy papírlapon teszteltem a festékszórót is, hogy a lehető legsimábban fessen.
A mozdony kasztniáról először minden mozdítható, leszerelhető dolgot eltávolítottam, és meleg vízben letisztítottam, ezután kezdtem neki az alap narancsos pirosas szín felvitelének. Az alapszínt egyszerre, több rétegben vittem fel rá, hogy tökéletes legyen a fedés (valamint, így volt időm, hogy a kisebb hibákat kijavítsam). A legnagyobb problémát, a sűrített levegő „lefagyását” úgy oldottam meg, hogy a két palackot felváltva használtam, amíg az egyikkel fújtam egy kicsit, a másik a mosdóban regenerálódott némi meleg vízben. Már az első festékrétegeknél látszott, hogy a sárga csík eltüntetéséhez a mozdony oldalát többször kell majd fújnom, ezért ide egy kicsivel több festék került, ami végül is teljesen eltüntette a csík kontúrját is.
Az alvázat is festeni kellett. Innen leszereltem a forgóvázmaszkokat (ezeket festékszóróval fogom majd festeni), de az alváz egyéb elemeinek a festését ecsettel oldottam meg. Ez azért célravezetőbb, mint a festékszóró, mert nagyon kis felületeket kell csak sötétszürkére festeni, és kellőképpen híg festékkel ilyen esetekben szinte a festékszóróval azonos eredményt lehet elérni (a repülőmodelljeimnél is sokszor alkalmaztam ecsetet, a kisebb felületekhez). A kerekek belsejét is sötétszürkére festettem, a szélük száradás után fehérrel lesz kihúzva.
A modell jelenleg szárad, a sárga mellvédet, és a szürke kotrót csak a teljes száradás után fogom kimaszkolni, és festeni (nem érdemes kapkodni, mert a túl korai ráfestés megoldhatja az alatta levő festéket).
Folyt köv…
Egy kísérlet
Találtam egy jó kis programot, amivel anaglif fényképeket lehet készíteni. A lényeg, hogy két pontból is lefényképezzük az adott tárgyat, és ebből készül egy sztereoszkopikus fénykép.
Ki is próbáltam a dolgot, természetesen a terepasztalon. A fényképek megtekintéséhez magenta cián szemüveg szükségeltetik.
Alakul
mármint a terepasztal. Az utóbbi bejegyzés óta komoly fejlesztések történtek mind a terepet, mind magát az asztalt illetőleg.
Első körben leszedtem a felsővezetéket, hogy könnyebben tudjak dolgozni, majd befejeztem a tereprendezést, legalábbis a szóróanyagos részét. Miután teljesen kész lett a fű, a korábbi hibákat is befoltozgattam, valamint kisebb korrekciókat végeztem a töltésen, és környékén is. Eztán jött a neheze, ugyanis a szerkezetet eddig tartó két kiszuperált asztalt nyugdíjba küldtem, és beszereztem nyolc fém asztallábat, amiken ezek után biztosan (és vízszintesen) áll majd a terepasztal.
Eme lábaknak a beszerelése előtt szét kellett szednem két részre, az asztalt, ami az elektromos kötések bontását is jelentette. Szerencsére mivel nincs olyan sok átmenő kábel a két rész között, és mert csokikkal oldottam meg az összeköttetést, ez a rész gyorsan ment. Ezután a falhoz állítottam a két fél-asztalt, és felerősítettem az új lábakat, majd ismét összeállítottam a szerkezetet. Időközben végeztem némi tisztogatást az alagútba rejtett tárolóállomáson is (elég sok por össze tud ám gyűlni fél év alatt). Összeillesztés után szerencsére minden passzolt, az elektromos kábelek bekötése utáni teszten is jól vizsgázott a pálya, ami most körülbelül 10 centivel feljebb került, a hosszabb lábaknak köszönhetően (így egyébként sokkal jobban hozzáférhető lett).
Már egy ideje a fiókban hevert egy csomó VulcanModell kiegészítő, most éppen idejét láttam ezeknek a felszerelésére is. A padokat összeragasztottam, a virágosládákat megtöltöttem „virággal”, majd mentek a peronok mellé. Fontos a minőségi utastájékoztatás, ezért telepítettem a hangosbemondót is.
A korábban kapott gumikerekű járművekkel lassan megtelik a parkoló, eztán még a faluba kell majd néhány jármű, hogy teljes legyen az összkép.
Gyakorlatilag elmondhatom, hogy jelen állapotában 80%-os a készültségi fok, ami egész jó eredménynek mondható, ahhoz képest, hogy alig egy éve fogtam bele az építésbe.
Új szerzemény
A hétvégi börzén sikerült beszereznem egy másodosztályú piros-szürke festésű ÖBB EC-kocsit. Az ár jutányos volt, mint ahogy a börzén megszokott, gyakorlatilag a bolti összeg kétharmadáért sikerült hozzá jutnom a null kilométeres kocsihoz, amivel végre párt kapott a már korábban beszerzett ÖBB Bmpz-m (már csak egy 1014-es hiányzik…). Egyenlőre két MÁV CAF elé soroztam be egy rövid EC vonatba.
A múlt héten programozgattam egy kicsit a mozdonyokat is, és kipróbáltam az együtt-járási címet, amivel két gépet lehet szinkronban vezérelni. A lényeg, hogy lehetőleg ugyanolyan mozdony legyen mindkettő, és az egyiknek meg kell adni a másik címét, mint Consist address (szerelvénycím), és azután ez a mozdony a másikkal szinkronban fog működni. Játszottam egy kicsit, a két 1047-esen próbáltam ki a dolgot. Jól néz ki az előfogat, persze inkább csak nagyobb asztalokon van létjogosultsága az ilyen használatnak, mert nálam három kocsival már nem nagyon fér be a szerelvény az állomásra (két kocsival meg furán néz ki a dolog). Egy biztos, a tapadással ilyen üzemnél nem lehet gond 😉 .
Szintén a múlt héten gyarapodott a parkoló is, érkezett néhány gumikerekű járgány is…
