Bővült a TT-s vontatott állományom, rögtön két magyar vonatkozású járművel is. Az egyik kocsi a kihagyhatatlan Y, míg a másik pedig egy Halbi. Kezdjük ez utóbbival.
Látszik, hogy a Tillig-nél a TT a fő csapásirány, lényegesen jobban néz ki az 1:120-as méretű kocsi, mint H0-s társa. Az ablakkiosztás is a magyar kocsinak megfelelő egy osztott, egy teli, valamint a kocsivég is úgy néz ki, mint az igazin (nem az a félig lekerekített valami, mint a H0-s kocsinál).
Egyetlen bibi van, mégpedig, a forgóváz, ami GP200, ugyanakkor pályaszám szerint (540) a kocsi Görlitz Va lenne. A feliratok szépek, a festés pontos, precíz. Külön kiemelném a gyárilag beépített áramszedést (ez manapság lassan széria lesz az újonan fejlesztett kocsiknál, lásd Brawa), ami olyan ügyesen van megoldva, hogy akár vezetékezés nélkül is be tudjuk rakni a világító panelt a kocsiba. Összességében tahát egy egész korrekt kis kocsit kapunk a pénzünkért.
Az Y vagon is új szerszámmal készült már, nem az a 9 ablakos hossztorzított rettenet, ami sokáig elérhető volt. Ep. IV, ggzakt 1:120-as, rövidkapcsolóval, és minden földi jóval. Itt is találunk gyári áramszedést, szépen kidolgozott belsőt (mondjuk a festést én nem spóroltam volna el), rengeteg apró részletet. A forgóváz is szépen sikerült, a lehetőségekhez képest minden ki van dolgozva, amit a technika engedett. Talán csak nekem szúrta a szememet, de lehet, hogy az oldalsó szellőzőnyílást nem csak tamponozni kellett volna (persze így nyilván egyszerűbb volt a szerszám kivitelezése). Összhatásában ez a kocsi nekem egy kicsit jobban bejön, mint a H0-s társa, látszik, hogy újabb tervezés.
Kukucs
Mi bújik elő az alagútból? Csak nem egy Flirt?
Így, hogy három oldalról is „körüljárható” az asztal, még én is nap, mint nap újabb oldalát fedezem fel 🙂
Az éj leple alatt…
…sem pihennek a vonatok, és sikerült néhányat lencsevégre kapnom 🙂
Temofeszt videók
Tegnap már nem volt erőm megvágni a videókat, de ma reggel korán keltem, és elkészítettem két rövidke összeállítást:
Temofeszt 2012
Jó időpont, jó helyszín, jó kiállítás. Röviden ennyit lehet elmondani az idei Temofeszt Nemzetközi Vasútmodell Fesztiválról.
Délelőtt fél 11-re értem ki a Tatai útra, ahol már ekkor meglehetősen nehéz volt parkolni. A bejáratnál nem volt nagy sor, de lehetett látni, hogy a látogatók folyamatosan érkeznek. A park területén is nagy volt a nyüzsgés, de a kiállítócsarnok volt csak igazán mozgalmas. Ameddig a szem ellát, véget nem érő modul, és hagyományos terepasztalok. Nagyon színvonalas volt az egész kiállítás, érezhetően a mennyiség mellett a minőségre is odafigyeltek a szervezők, és külön jópont, hogy végre a rekkenő hőség sem zavarta az embert, 20 fok körüli hőmérséklet és szikrázó napsütés volt kint, de bent is nagyon kellemes volt az idő (az októberi időpont ilyen téren sokkal szerencsésebb, mint a nyár közepe).
Igazándiból szavakban nehéz leírni egy ekkora kiállítást, úgyhogy készültem, és vittem fényképezőt, hogy a leglátványosabb részeket megörökítsem. Beszéljenek hát a képek:
Míg bent a modelleké volt a főszerep, kint a 411-es Truman parádézott. A nap nagy részében oda vissza járkált az egyik vágányon, de délután 2-kor vízszerelés céljából pihent egy kicsit, és előtte megforgatták a fordítókorongon.
Összességében nem csalódtam, csak javasolni tudom mindenkinek, aki még nem tette, hogy holnap látogasson el a Parkba, mert nem mindennapi élményben lesz része.
V43 1341
Gondolom rajtam kívül senkinek nem tűnt fel, hogy merre kódorog a 1341-es szilim az utóbbi hónapokban. Sejtettem 🙂 Egy kis átalakuláson ment keresztül, így már jobban hasonlít egy mindennapi használatban levő mozdonyra.
Az antikolás Richie kezemunkája, hasonlóan a csörgőmhöz, itt is jól eltalálta az arányokat, nagyon szép lett a végeredmény.
Nagyvasúti képek
Lassan utolérem magam. Ezt a pár képet a 20-i hétvégén lőttem Balatonfenyvesen, és környékén. Egy-kettő már felkerült az index fórumra, de azért ide is felrakom őket, mert szerintem egyik másik egész jól sikerült. A képek Sony NEX5-ös géppel készültek, 16mm-es objektív, és 0,75x-ös nagylátószögű előtét segítségével.
Roco 1047-003 H-MÁVTR
Volt ugyebár a gyártónak egy akciója, amit a magyar modellboltok először nem vettek át (azért lassan, de felébredtek), és elég jó kis lehetőség kínálkozott arra, hogy végre nekem is Roco teknőm legyen.
Egy ismerősöm szólt, hogy neki is kellene egy ilyen mozdony + még egy másik is, így hárman rendeltünk egyet-egyet némethonból. A modellbahn-lippe nevű bolt internetes felületén regisztráltam, rendeltem, és fizettem vasárnap, és csütörtökön már csöngetett is a postás a csomaggal. Átszámítva még így is a jelenlegi magyar akciós árak alatt jutottunk hozzá a gépekhez, így nagy az öröm boldogság 🙂
A Piko 007-es teknőmet meghirdettem, és új honállomást talált magának.
A gépről igazándiból nem sokat lehet írni, maga a kasztni hozza a szintet, a feliratozás, színek szépek, a kis kiegészítők a helyükön vannak. Talán az alvázon vannak csak egyszerüsített részletek. A JC mozdonynál példul a kis vezetékek mind külön fröcsöntöttek, míg a Roconál ezek egybe vannak öntve a forgóvázmaszkkal. Mindegy, egyik 19…
Ami nagyon tetszik az a plux foglalat, az újratervezett elektronikai panel, és a LED-es világítás. Ugyan én egy 16-os dekóderrel (DigiTools) használom, de így is külön lehet kapcsolgatni a zárfényeket az F1 F2 gombokkal (végre!). Analóg üzemben ha valaki nem akarja a zárfényeket, egy-egy jumper eltávolításával lekapcsolhatja őket.
Végre KK kinematika is került a gépre, így már összeérnek az ütközők az egyenesben.
Összességében nagyon jó vétel, de csak ezen az áron. Ez a gép pont ennyit ér, és egy fillérrel sem többet! Az eredeti ára bőven túlárazott, ha belegondolunk, hogy a sima JC ÖBB Taurus 40 ropi. Na, mindegy, most, hogy kijött az aranycsapat, gondolom belátta a Roco, hogy valamit lépnie kell, mert annyiért nem árulhat egy nagyszériás gépet, mint egy 750 darabos limitált szériát…
Új hely
Szóval új helyre költözött a kis asztalom, velem együtt. A régi szobám már túlságosan kicsi volt számomra, így külön albérletbe költöztem, ahol már jobban elférnek a cuccaim, és még a munkábajárás sem okoz gondot.
Nem volt egyszerű az asztal szállítása, mert méréseim szerint pont nem fért volna be a Mitsubishi Coltomba, még a hátsó ülések felhajtása esetén sem, így segítségül hívtam egy nagyobb autóval rendelkező ismerősömet. Ott nem lett volna gond a hosszúság, csak a csomagtartó nyílásán nem fért be az asztal, így végül az én autómban vittem el, úgy, hogy 45 fokos szögben megdöntöttem. Nem vagyok benne biztos, hogy a szállítás minden téren megfelelt a KRESZ előírásainak, de végül is nem akadt gond. Mindösszesen egy darab fenyőfa esett le, minden más sértetlen maradt.
Az összerakás után konstatáltam, hogy mennyire jó dolog az eddigi 1 nézőpont helyett 4-ből látni a terepasztalomat.
Költözés
Új helyre költöztem, és vittem magammal az asztalomat is. Sajnos az internet valószinüleg csak a jövő héten érkezik, de már íródnak a postok, mert történt egy-két dolog ;).
Brawa Raaberbahn Halbik
Túl sokat nem kellett gondolkodnom a dolgon. A régi Tillig GySEV-es Halbik mentek, helyettük jöttek a Brawa-k. A felállás maradt a régi, egy 1/2, és egy tiszta másodosztályú kocsi. Nem ecsetelném, ismét, hogy milyenek, ezt már megtettem az előző postban, a különbség abban rejlik, hogy ezek a GySEV flottaszínét kapták.
Brawa MÁV Halberstadti
Az idei Brawa újdonságok között szerepeltek a MÁV Start Halberstadti tipusu kocsijai. Mivel a Tillig már egy pár éve kihozta a szériát, különöebb vágyat nem éretzem a Brawa kocsik megvétele iránt, egészen addig, amig meg nem láttam egyet élőben a boltban. Nem sokat kellett töprengenem, hogy megvegyem a kocsit. Hogy miért? A következőkben leírom, és megmutatom.
Az ember azt hinné, hogy nem egy nagy téma egy Halbi. Viszonylag egyszerű forma, ha eltalálják az arányokat, már festhető is. De mégis. A Brawa-nál tudnak valamit. 7darab Tillig Halbim van, de amikor megláttam ezt a kocsit, felmerült bennem a kérdés, hogy így is lehet? Apró finomságok, mégis olyanná teszik a modellt, mintha a Déliből gurult volna az asztalunkra.
Maga a forma szinte teljesen megegyezik talán a legszembetűnőbb különbség, az a kocsivég szögletes sarka, illetve a tetőpanelek finom illesztése, valamint az ablakok.
A Tilliggel ellentétben a Brawa kocsinak megfelelő az ablakkiosztása. Egy teli, egy osztott. Sőt az osztott ablakok belső felére még a kihajolni veszélyes matricát is rátamponozták. Nem semmi!
A feliratozás szép, éles, minden a helyén van. A kocsi két végén továbbá iránytábla is található „Budapest – Tatabánya – Győr” felirattal. Az alvázon is minden részletes feliratozást kapott, csakúgy, mint a forgóváz.
Apropó forgóváz, teljesen authentikus, és gyönyörűen kidolgozott módosított Görlitz Va van a szekér alatt. Nem hiányzik róla semmi (sajnos központi energiaellátós létére generátor van rajta), nagyon filigrán, és precíz az egész szerkezet, valamint gyárilag áramszedős. Erről még annyit kell tudni, hogy a legtöbb kocsival ellentétben a kerekek mindkét oldalon szigeteltek, így az áramszedés 4 tengelyen történik, mindkét oldalon.
Az alváz kidolgozása példás, még a féknemváltó rudazata is finom drótból van kidolgozva.
A kocsi belső berendezésére sem lehet panasz, üléskiosztása teljesen megegyezik a MÁV-os kivitelével.
Kis apróság, hogy a fehér csík is megfelelő vastagságú. Erre csak akkor jöttem rá, amikor elkezdtem képeket nézegetni az eredetiről, mert furcsáltam, a Tillig mellé tett kocsi csíkjának vastagságát, de végül kiderült, hogy minden rendben van vele.
Összegzésként azt kell mondanom, hogy nagyon kedvező áron kapunk nagyon jó minőségű modellt, így aki most kezdene bele a Halbik gyüjtögetésébe, annak kötelező darab. Olyanoknak mint én, akiknek már van némi ilyen kocsija pedig legalább egyet érdemes közelebbről szemügyre venni, és mérlegelni. Mindazonáltal gond nélkül megfér a Tillig kocsik között.
IC 2G a végjáték
Régi adósságom már ez, most pótlom. Szóval valahogy ott lett vége a 2G-s IC projektemnek, hogy nem voltak jók az ablakok, az ajtók sem néztek ki valami jól, meg a festés sem stimmelt. Mi jön ilyenkor? Reboot. Festék le, és előlről kezdeni az egészet.
A papír ajtós dolgot nem erőltettem, helyette a Btx-ből megmaradt Fuggerth ajtók ajlából vágtam megfelelő méretű darabokat, amiket a kasztnihoz ragasztottam, és némi tömítőpaszta segítségével szintbe hoztam, így egy sokkal „szebb” megoldás született.
Egy-két helyen még csiszolgattam a kasztnit, majd jöhetett a festés. Gondosan kevertem a világosszürkét, hogy a lehető leginkább hasonlítson az eredetire. Most a festési koncepció a következő volt: telibefújom a kocsit szürkével, majd kimaszkolom a tetőt, az ajtókat, és a csíkot, ezután jöhet a kék. Ez a módszer sokkal jobban bevált, mint a korábbi, az eredmény magáért beszél.
Száradás után jöhetett a matricázás. Az osztályjelölések, a MÁV valamint az InterCity logo vizesmatricaából, míg a többi felirat szárazmatricából készült.
A legvégére maradt az ablakozás. Sikerült plexiből gyártatnom megfelelő méretű, teliablakot, így nem kellett a korábbi gányolást visszaraknom. Az ablakokat, úgy rögzítettem, hogy egy átlátszó ragasztócsíkot ragasztottam belülről a kocsiba, majd szépen egyesével berakosgattam a korábban ezüst színü tusfilccel kihúzott keretű plexiket. Az eredmény alant, természetesen még mindig látom benne a hibáimat, de már sokkal vállalhatóbb, mint volt.
TT asztal
Sikerült szereznem némi bontott bútorlapot az egyik ismerősöm lakásfelújításán, ami pont kapóra jött a TT-s asztal elkészítésénél. A dolgot nem bonyolítottam túl, keret, és bele a furnérlemez, némi merevítéssel. A célnak pont megfelel, mivel egy relatíve kis (138×78-as) asztalról van szó.
A szerkezetre aztán lerögzítettem a pályát, immár egy új módszerrel: kétoldalú ragasztóval. A módszer egész jól működik, nagyon stabilan rögzül a pálya, de ha esetleg bontani kell, sokkal egyszerűbben megtehető majd, mintha faragasztóval odabetonoztam volna, és még a rezgéseket sem viszi annyira át az alaplapra.
A rögzítés előtt még persze elvégeztem a szakaszolást, és a szakaszok tápbekötését. Ez a művelet szinte játszi könnyedséggel ment, köszönhetően a szakaszolópapucsoknak, és a betáppapucsoknak. Minden szükséges kábel elfért a vágányok alatt.
A végeredmény alant látható. A terepet nem szeretném túlszofisztikálni. Mivel az ágyam alatt tárolódik nem nagyon lesz majd domborzat.
Tillig TT startszett bemutató
Ahogy ígértem, jelentkezek is egy rövidke ismertetővel a TT-s startszettről.
Miért? Mert megtetszett. Ennyit tudnék felelni, arra a kérdésre, hogy miért kezdtem el a H0 mellett a TT-vel foglalkozni. Nézegettem már korábban is a kezdőkészleteket, és az IH-ban is olvasgattam egy-pár TT-s modell tesztjét, és megfogott. 1:120 ez a méretarány. Nagyon el van találva. Az N nekem már túl kicsi, de a TT még benne van abban a háromszögben, aminek a csúcsai: élethűség, helyigény, választék. Számomra egyébként mindig is furcsa volt, hogy például nálunk, ahol az átlagos modellezőnek folyton küzdenie kell a rendelkezésre álló hellyel, miért a H0 lett a fő csapásirány. Tudom megvannak az okai, de tény, hogy a TT sokkal helytakarékosabb.
A rövid előszó után akkor jöjjön a készlet mustra. A célnak legmegfelelőbbet választottam, ez pedig a 01424-es szett, ami tartalmaz egy oválpályát, egy fehér Dízel TRAXX-ot, és két teherkocsit (Res, és Habbils), valamint egy tápot, és egy PWM-es kézivezérlőt. Ráadásként megvettem még a kiegészítő színszettet, ami lehetővé teszi egy kétvágányos állomás létesítését.
A dobozt kinyitva egy szivacsréteg után találjuk a gondosan becsomagolt járműveket. Itt volt az első meglepi: egy kis konténer, és egy TT-s wartburgal is gazdagodtam. Oldalt a tápegység, és a kéziszabályzó. Egy kis karton kerettel ki lehet venni a járműveket tartó szivacsot, és alatta vannak a sínek. BR11-es kör, és a két egyenes, amiből az egyik betáplálós.
A kiegészítő síncsomag tartalmaz két váltót, a hozzájuk szükséges elleníveket, és kiegészítő síndarabokat, valamint egyenes síneket. Ezen kívül találunk benne még négy szegetelőpapucsot, és két árambevezetőpapucsot, arra az esetre, ha szeretnénk szakaszolni a vágányokat.
Még a járművek bemutatása előtt néhány szó a sínrendszerről. A csomagokban a Tillig ágyazatos vágányait találjuk. A sínkorona 2.1mm-es Code83-as, vasbeton keresztaljakon (a váltók esetében is). A töltés megfelelően széles, a felülete egész szépen utánozza a kavicságyat. A szélessége, és a kitérők 15 fokos volta miatt a váltóknál szükséges kiegészítő egyenesek, használata, aminknek a töltése a megfelelő szögben, és mértékben be van vágva, hogy a másik elem beférjen alá. A megoldás előnye, hogy nem kell vagdosni, és szélesebb (élethűbb) a töltéskorona, a hátránya viszont pont az ilyen kiegészítő elemek használatának szükségessége. A váltók pontosan és szépen működnek, a sínek szépen illeszkednek egymáshoz. Jó pont a cserélhető összekötőelem, amit egy csavarhúzó segítségével el tudunk távolítani így könnyen lehet variálni a szigetelős, és árambevezetős egységek helyét. Ezt a megoldást a gyártó a Japán Kato rendszeréből vette át (a pontosításért köszönet masTTertape fórumtársnak ). Maga az összeépített pálya nagyon jól néz ki, más gyártók is elkezdhetnének végre betonaljas ágyazatos síneket is gyártani. Egyetlen rossz pontot tudok adni, mert a váltók szívdarabja nem polarizálható.
A mozdony egy TRAXX2 F140 DE. Kildogozása nagyon szép, minden részlet a helyén van, jók az arányok, szép a festés, és a feliratozás is rendben van. Egy-két részlete azonban egyszerüsített. Ilyen például a tetőn levő szellőzőrács, illetve annak a hiánya, valamint a kerékpárok sem féktárcsásak, továbbá az ablaktörlők is tamponozottak (ez csak nagyon közelről nézv tűnik fel). A kapaszkodókat (és esetlegesen a légtömlőket) saját kezüleg kell felszerelni (ez nekem kifejezetten tetszett). A forgóváz meseszép. Filigrán, apró részletek, és még a vonóerőbekötőrúd is ténylegesen összeköttetésben van vele egy kis flexibilis csatlakozáson keresztül. Érdekes, hogy TT-ben meg tudták oldani, hogy a forgóváz akadályozása nélkül elférjenek a feljárólépcsők az ajtók alá (ugye a H0-s ACME TRAXX esetében ezek a lépcsők egybe vannak öntve a forgóvázzal).
A belbecs is első osztályú. Digitális előkészítés, és szép rend, sehol egy fölös vezeték, mindent kitölt nyomtatott áramkör. A motor dupla lendkerekes, nagyon finoman jár, szinte hang nélkül. Világítás előre három fehér, hátra két piros, amik már egészen alacsony sebességnél is megfelelő fénnyel világítanak.
A két teherkocsi is szépen kidolgozott, és kurz kinematikás, akár a mozdony. Különösen jól mutatnak a forgóvázak, a vékony karimás kerekekkel.
A kis pályát egyszerű variálni, nekem is könnyen sikerült összehozni a gyári megoldásnál jobbat, a váltók ívbe helyezésével. Gondolkodtam rajta, és valószínüleg szerzek egy asztallapot, amire majd fixen rárakom, és lesz egy 150×77-es asztalka, amit ha nem használok majd az ágyam alá tudok majd tenni, így nem foglal majd helyet. Még betoldok majd egy egyenest, és két csonkavágányt, hogy ne legyen ilyen unalmas a dilikör.
Készítettem egy kis videót a szerzeményemről, ezt alant meg lehet tekinteni (vállalkozó kedvűek akár 3D-ben is nézhetik piros-kék szemüveg segítségével).
Összegzésként bátran ajánlom a TT-t azoknak is akik eddig vonakodtak, mert nagyon ott van, és helytakarékosságban verhetetlen. Sok magyar modell is kapható, így a hazai témák gyüjtőinek sem kell lemondaniuk kedvenc MÁV-os járműveikről. Az általam választott startkészlet árban verhetetlen, még a kiegészítő sínek vásárlása után is belül marad az ember az 50 ezer forinton, és a helyproblémái sem lesznek.