Címke: H0

Az utóbbi időben egyre jobban a szemem elé került egy elég aggasztó jelenség, és most erről szeretnék írni. Nem tudom máshogy megnevezni, csak úgy, hogy ez egyfajta lassú hanyatlása a minőségi tartalmaknak.
Először YouTube-on kezdtem észrevenni, hogy rengeteg pocsék videót dob fel a rendszer vasútmodellezés témakörben (is), és hogy eléggé sokat kell görgetni, szemezgetni, míg találok valami érdemlegeset. Rengeteg hosszú, struktúrálatlan mobiltelefonos videó, igénytelenül összevágva (vagy vágatlanul felrakva), hosszú percekig a dilikörön TGV sebességgel száguldozó vonatok, egy-egy járműt bemutatni próbáló lelkes, ámde gyakorlatlan modellező, stb… Még úgy is, hogy az elmúlt évek során tucatnyi igényesnek mondható csatornára iratkoztam fel, tele van ilyenekkel az ajánlóoldal, és legtöbbször, ha nem keresek rá direkt az ismert modellezőkre, terepasztalokra, nem nagyon dobja fel őket a rendszer. Ugyanez megfigyelhető a FB csoportokban is. Irdatlan mennyiségű tartalom, mindenki mindent (és ezt most szó szerint értem) feltölt, és utána várja a like-okat. A like-ok meg a dícsérő szavak bizony jönnek, minőségtől függően. Ez azonban pont fordítva működik, mint ahogy elsőre gondolnánk. Egy-egy komolyabb alkotás jellemzően alig kap figyelmet (borzasztó látni, hogy milyen remekművek mennyire kevés kommentet, lájkot kapnak), miközben az NDK startszettes Piko gőzős a konyhaasztalon két vagonnal meg egy vécékefe fenyővel a háttérben százasával kapja az elismerést, meg a dícsérő szavakat.
Ennél a pontnál az olvasók egy része joggal azt gondolná, hogy mennyire irigy vagyok, hogy nem az én cuccaim kapják a lájkokat. Igazuk van, de ami nekem a saját dicsvágyamnál jobban szúrja a szemem, az hogy ez nem csak engem érint, sok másik hazai, és külföldi modellezőnél is hasonló dolgok körvonalazódnak. Méltatlanul kevés emberhez jutnak el ezek a munkák, holott pont ezek lennének azok, amik szerintem inspirációt kellene hogy adjanak azoknak, akik egyenlőre még csak a szőnyegen járatják a vonatokat. Ezektől a modellezőktől kellene eltanulni azokat a technikákat, trükköket, amik aztán képessé teszik az embert arra, hogy hasonlóan szépet alkosson. Az internet hőskorának számító 2000-es évek elején/közepén én pl. a Martrain terepasztal weboldalát szó szerint rongyosra olvastam, sok másik hasonló klasszissal (pl. Paksinuti, Dampf, stb.) együtt. De nem. Most kevés kivétellel nem ezeket a munkákat lájkolják, és osztják, a sok poszt között elvesznek, mert a mennyiséggel sokuk nem tud, és/vagy nem akar versenyezni.
Egy szépen kidolgozott terepasztalt évekig tart elkészíteni, egy modell átalakítása, antikolása hetek, hónapok munkája is lehet. Azok akik minőséget próbálnak leteni az asztalra, sokkal kevesebb tartalmat tudnak előállítani, mint az, aki csak készít egy fotót egy mozdonyról az íróasztalon. Egy 10 perces random vonatos videót nekem olyan 4-5 óra csak felvenni, és további 3-4 mire megvágom, megszerkesztem (és ez valami olyan, amin csak mennek a szerelvények). Egy fénykép is sokszor 15-20 perc, mire olyan lesz, hogy azt fel merjem tenni a netre. Ez csak az én tapasztalatom, de szerintem sokan vannak hasonló cipőben. Napi szinten lehetetlen szerintem egynél több értékelhető képet posztolni, illetve heti 1-2 videónál többet feltölteni. Sok olyan modellező van, aki évente tesz fel néhány vieót, vagy újabb galériát. Ők egész egyszerűen láthatatlanok lettek az utóbbi időben. A FB és a YouTube egyszerűen azokat díjazza, akik tonnaszám ontják magukból a képeket, videókat. Ilyen mennyiségben, viszont szerintem nem lehet minőséget alkotni, főleg, ha az embernek ez csak egy hobbi amit a néha szűkös szabadidejében csinál. Szerintem nagy mennyiségben csak gyenge tartalom gyártható, többek között ez is oka lehet annak, hogy miért lesznek ezek a megosztások olyan népszerűek. Egyszerűen sok van belőlük. Ez a szomorú valóság.
Mit lehet tenni ellene? Per pillanat véleményem szerint max. annyit, hogy ne csak megszokásból adjunk lájkot, és éljünk építő jellegű kritikával, hogy a lelkes modellező legközelebb valami szebbet oszthasson meg, és fejlődjön. Csak annak jutalmazzuk egy pacsival, pozitív kommenttel a képét, videóját, aki szerintünk azt megérdemli, megüti azt a szintet amiről azt gondoljuk, hogy mi is szeretnénk eljutni oda.